Először is hadd tegyek bizonyságot arról, hogy miként működik a teremtőtől (a példabeszédekben gazdától) kapott tálentum, amit az ember befektet, hogy tovább kamatozzék.
A tegnap a barátaim arról beszélgettek egy felvételben, hogy valójában mi is a nemiség, s hogy általa miként csaljuk meg magát az igazságot általa. És miként hódolunk a lelki helyett a testinek. És miként elégítjük ki a testi vágyainkat a lélek helyett.
És azáltal, hogy ezeket hallhattam, rögtön kamatozni kezdett bennem az, ami általuk elhangozhatott. Így amit itt leírhatok, az már a kamatos kamat, hiszen az, ami ezekből megfoganhatott bennem, rögtön termést hozott, és újabb kijelentéseket kaphattam általuk, melyeket itt megosztanék veletek.
A teremtőnk lélek által adott egy példabeszédet a reggel, amíg még nem voltam teljesen ébren, arról, hogy a puszta tett alapján miért nem ítélhetjük meg egymást, s így miért rossz, miért nem működik a földi igazságszolgáltatás, és hogy voltaképpen, miért a legnagyobb vétek, ha emberként, embereket ítélünk.
A kismadár példázata
Ebben a példázatban 2 embert fogok bemutatni, akik látszólag ugyan azt a bűnt követték el, és a földi törvény szerint nincs különbség a kettő közt! Míg isten szemszögéből csak az egyik bűnös. Mert az egyiknek a szívében az Isten szeretete lakozott, míg a másikban a gyűlölet. És isten nem a test, hanem a szív cselekedetét ítéli meg!
A példázat: Volt egy ember, aki tavasszal kiment a kertbe, hogy megnézze kötött-e a virág a gyümölcsfákon, hogy megnézze hoznak-e termést a gondosan ápolt fái. És mivel a tekintete nem a földön volt, hanem az ágak hegyén, nem vette észre a fészekből kiesett kis „csurimadarat” (ami alig kelt ki a tojásból és csupaszon akkoracska csupán, mint a hüvelykujjam első ujjperce) És ott forgolódva eltaposta szegény madárfiat, ami ott helyben elpusztult. Ezt észrevevén, igencsak megsajnálta, és esedezni kezdett Istenéhez megbocsátásért, és figyelmetlenségéért, mellyel eltaposta a madárfiat, ahelyett, hogy lába elé nézve észrevehette, és visszatehette volna a fészekben.
A másik ember is egy alkalommal, jártában, keltében szintén abba a kertbe tévedt, ahol ugyan abból a fészekből egy másik csöppség is kiesett a fészekből, amit ez az ember észrevett, és mivel rusnyának ítélte meg a kicsiny csupasz madárfiat, ami ott vergődött a fűben, és mert gyűlölte az efféle „rondaságokat” odalépett, és teljes erejéből rátaposott a madárra, hogy egyel kevesebb károgó legyen a környéken. (eddig a példázat)
Ezt a példázatot nem véletlenül mutatta meg nekem Isten a reggel. Ezzel a példázattal egy életre a szívembe, a lelkembe, és az elmémbe véste, hogy Ő a szívek és vesék vizsgálója, és nem a száraz látszólagos tettek, hanem a szívek tartalma alapján fogunk megítéltetni.
Vizsgáljuk meg egy kicsit ezt a kérdést, Isten, és az ember szemszögéből.
Ha az ember szemszögéből és a földi „igazságszolgáltatás” szemszögéből nézzük, akkor a 2 ember tette közt nincs különbség, mert a száraz tények alapján, mindkét ember eltaposott egy madarat, ami ha esetleg védett madár is földi értelemben, akkor az „eszmei” értéket képviselő kárért cserébe, akár börtön is járhat, de mindenképpen magas pénzbírság.
És itt meg is állnék egy picit, hisz amikor az ember kap egy megértést, akkor a megértés kibontása közben, újabb megértésekre, újabb kincsekre bukkan. Így világít rá az igazság szava arra, amit leírhattam abban a szóban, hogy igazságszolgáltatás. Erre képes az ember. Egy szolgáltatást nyújtani igazság címén! A szolgáltatás azt jelenti, hogy egy bizonyos ellenértékért cserében, azaz fizetség ellenében, valamit teszek, valamit szolgáltatok.
Akkor mi is az igazságszolgáltatás?! Valójában benne van a nevében. Igazságot szolgáltat, igazságot árul, igazságot ad, a neki megfelelő ellenértékért cserében.
Hogy röviden fogalmazzak, pénzért lehet ott igazsághoz jutni.
Bele sem merek gondolni, hogy egy ügyvéd, egy bíró mit tesz valójában. Hogy mit tesz a saját lelkével, amikor Isten szerepébe bújva dönti el, hogy ki a bűnös, és ki az ártatlan! Mert ember nem ítélhet, s ha igen, akkor azt csakis a hazugság oltárán teheti, mert az emberi ítélőképesség ma teljesen figyelmen kívül hagyja a szívek tartalmát.
Azt hiszem senkinek nem kell mondanom, hogy a fenti példázatban, a 2 ember közt a különbség, az ember szeme számára láthatatlan, a szívek tartalma. Az egyik ember szívében szeretet, és alázat és bűnbánat volt, míg a másik ember szívében, gyűlölet, harag és a pusztításvágy. Ezért, ha Isten szemszögéből nézzük ezt a 2 embert, egyértelmű, hogy az első fel fog emeltetni Isten által, és a bűne bocsánatot fog nyerni, míg az az ember, aki szánt szándékkel taposta agyon azt a madarat, és soha nem ismerte be tettét, azaz nem ismerte be a szívének tartalmát, nem nyer bűnbocsánatot.
Mert az igazság nem megvásárolható, nem gyűjthető be pontokból, mint egy playstation-be.
És akkor most rátérnék arra, amit megérthettem barátaim hanganyaga által, és ami által a teremtőnk ezzel a madárkás példázattal ajándékozott meg ma reggel.
Ez nem más, mint a cikk elején szereplő nemiség. És ahogy hallgattam a hanganyagot, ráébredhettem arra, hogy kik és mik vagyunk mi valójában, és hogy mi is ezzel kapcsolatban a szívünk tartalma.
Ráébredhettem, hogy valójában a testiség annyira belénk ivódott, hogy fűvel-fával csináljuk még akkor is, ha az fizikailag nem látszik. Mert ahogy a madárkás példázatban, nem az számít, hogy a földi értékek szerint milyen ember vagyok, hanem, hogy mi a szívem tartalma.
Mert nem elég, ha fizikailag egyszer sem csaltam meg a feleségem, ha amikor kimegyek az utcára, és egy gyönyörű női test láttán, az fogalmazódik meg bennem, hogy ez a test, milyen jó volna a testemnek, s már talán el is képzeltem magunkat a lepedők alatt, vagy talán még csak nem is a lepedők alatt.
Ha ez és ezekhez hasonló gondolatok támadnak bennünk, akkor ez nem-e azért van, mert ez a szívünk tartalma. S ha ez a szívem tartalma, akkor vajon Isten szemében, ezek a paráznaságok megtörténtté, vagy meg nem történtté vannak nyilvánítva?!
Amikor megláthattam a szívem tartalmát, akkor adta a teremtőnk a madárkás példázatot. Így kamatozott tovább az a talantum, amit a barátaim kaptak, ami Teremtőnktől. És most én a pénzváltó lehettem, akinél továbbkamatozott! Ám a Teremtőnk ezzel szolgájává is fogadott, és nekem is adott talentumot, hogy azt befektethessem.
És ebben a cikkben utolsó gondolatként megemlíteném a fordítottját is az első embernek, akinek a szíve tiszta volt és látszólag rosszat tett. Mert vannak olyan emberek, akiknek a szívük piszkos, és látszólag jót tesznek. És mivel az ember már nem látja a szívek tartalmát, jónak hiszik és mondják őket. Ahogyan az meg van írva az utolsó időkre, miszerint a rosszat fogjuk jónak hinni, és jót látjuk majd rossznak.
A mennyország nem playstation
Az ilyen ember sajnos úgy tesz, mintha egy videójétékban volna, és földi értékek szerint cselekszik, figyelmen kívül hagyva a szíve tartalmát. És azt hiszi, ha adakozik a meghirdetett gyűjtésekre, és részt vesz a jónak feltüntetett propagandák megvalósításában, pontokat gyűjt magának, amiből, ha eleget elér, beléphet a mennyek kapuján. Akár egy videójátékban. Ám ez nem így működik.
Mert én is gondolhatnám plusz reputációnak ebben a videójátékban, hogy egyszer sem csaltam meg a feleségem, és példaértékű férjként viselkedek, ha a szívemben csábít a nemiség amikor egy szép nőt meglátok.
Nem csaltam meg, mert intelligens fiú vagyok, aki jólszituált családban nőtt fel, és már kiskorától megtanulta, mik a földön helyesnek titulált értékek, és megtanult aszerint viselkedni.
Ám ez nem más, mint képmutatás, mert nem azt mutatom, és nem aszerint cselekszem, ami a szívemnek tartalma!
Kérdem én ki a bűnösebb Isten szemszögéből ebben?! Az, aki nem képmutató és kétszer megcsalja a feleségét, mert a szívében is kétszer csalta meg, vagy az, aki látszólag egyszer sem, ám szívében nap, mint nap paráználkodik másokkal?!
Ki az, akire a földön újjal mutogatnak?! És ki az, akit példaként fognak társai elé állítani?! Hát, arra fognak mutogatni, aki nem volt képmutató, hanem megmutatta azt, ami a szívében van. És azt fogják dicsőíteni, aki fizikailag egyszer sem, de a szívében minden nap megcsalta feleségét, és aki képmutató volt, mert elhazudta szívének tartalmát, és nap, mint nap learatta az érte járó babérokat! „Bizony, ők itt a földön elnyerték jutalmukat” Ahogy az írva van Máté evangéliumában. Ezt jelenti, hogy már itt földön elnyerték jutalmukat. Mert elnyerték a dicsőítést, a felmagasztalást. A másik itt a földön csak sárdobálsát nyert. Így neki még van esélye, hogy a mennyben kapjon felmagasztalást, és dicsőséget. Mert volt benne igazság, és nem volt benne képmutatás. Nem félt a szívének tartalmától, és vállalta következményeit!
A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét.
Lukács 11, 34
Vélemény, hozzászólás?