Adventi vásár

Újra egy adventi időszakot élünk. És az ellen, ami ma, Advent címszó alatt folyik, igencsak tiltakozik a lelkem. Oly annyira, hogy mára, ezt már nem tudom magamban tartani. Annál is inkább mivel a gyermekim is Adventi vásárt tartottak az iskolájuk szervezésében.

Először is nézzük csak meg, hogy mi is valójában az advent, mit ír róla a főáramú mindent tudó: Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot. – idézet vége, forrás Wikipédia.

Azt hiszem egyértelmű, hogy még soha ennyire nem érett meg az ember a változásra, a megtérésre, a Teremtőjéhez való fordulásra, minta ma. Hiszen ennyire sem volt még talán soha eltávolodva az ember Istenétől.

Ma amikor azok, akikre hallgatnunk kéne a világ szerint, olyanokat mondanak, minthogy a technológiával, ha az ember aláveti magát annak, aminek a világ urai szeretnék, és biorobottá válik, mert besétál a csapdába, nagyobbat alkothat a tudománnyal karöltve mint Isten. (Ilyen szavakat egyébként a világgazdasági fórum vezetőjének tanácsadója mondott nemrég. Egész pontosan azt mondta, hogy többre lehetünk képesek, mint Isten. Itt tart ma a tudomány!)

És itt meg is állnék egy pillanatra, összehasonlításképp, a régi és a mai ünneplés közt, visszautalva a wikipédia advent meghatározására.

Mit is ír?! Hogyan tartották régebb az Adventet?! hogyan is hívták?! Kisbőjtnek hívták, és a test megtartoztatásával, a test és a lélek megújulásával élték meg, ahol Istenre figyelve, testi és lelki megtisztuláson mehettek keresztül.

Mit csinálunk ezzel ellentétbe ma?! Hazugsággal várjuk a karácsonyt! A szöges ellentétét cselekedjük annak, amit nagyapáink cselekedtek! Ma a karácsonnyal és az adventtel, bármennyire is sokkolóan hangzik, nem Krisztust, nem az igazság születését, hanem a Hazugság, az antikrisztus létjogosultságát ünnepeljük!

Csillogó fényekbe öltöztetjük a világot, a lakásunkat, a házunkat, az udvarunk, és mindent! De miért?! Mert nincs mibennünk világosság. És valahol legbelül vágyjuk a világosságot, de mivel hazugságban élünk, külső világossággal, külső, mesterséges fényekkel pótoljuk azt! Hogy legalább az elménket megnyugtassuk afelől, hogy fényeket csináltunk! És nem vesszük észre, hogy ez a világosság egy olyan fény, amit a rendszer ad kölcsön nekünk. Kölcsön, mert meg kell fizetnünk az árát. Először a rendszernek pénzzel, testi életünkben, majd, ha mindezekből meg nem térünk, a lelkünkkel, hogy felcseréltük a valódi világosságot, az életet, az álvilágosságra, a hazugságra, ami nem az élet, hanem a kárhozat!

A fények mellett, amiért megszomorodott lelkem, az idei Adventkor, nem más, mint a vásárok!

Hogy nem elég az, hogy hamis világosságba, hamis csillogásba, hamis fényességbe öltöztetjük a lelkünket, mára már pénzzé is tesszük azt! Szó szerint pénzre váltjuk és szó szerint vásárra visszük és eladjuk mindazt, ami minket az igazsággal összeköthetne. A lelkünket!

Ha Krisztus, akit a keresztény ember az urának tart, kiverte a kufárokat a templomból, azokat, akik pénzre akarták váltani Isten igéjét, az igazságot, ezáltal hazugságba csomagolva azokat, akkor mi várhatjuk-e az igazság bennünk való megszületését, kufárkodással, s azzal, hogy kufárkodásra neveljük gyermekeinket?!

Adventkor amúgy sem kellene várnunk semmit, és senkit, hiszen Krisztust nem időre várjuk. Jézus nem egy fesztivál fellépője, aminek a szervezők által meghatározott időpontja van, és akkor nyújtja nekünk az örömöt, amikor ez eljő. Hanem akkor jő el, amikor mi befogadjuk őt, amikor befogadjuk az ő szavát.

És ez volna az igazi Advent, az igazi Karácsony, hogy mi befogadjuk az Ő szavát! És ha befogadtuk, rögtön megszületik bennük Krisztus, és máris itt a Karácsony, naptári időtől függetlenül! És ez a legnagyobb ünnep! Befogadni, hogy megszülethessen bennünk. És ha már befogadtuk az igazságot, általa megláthatjuk minden gyarlóságunk, minden Istentelenségünk. És istentelenségeink által, megtörethetünk, így eljöhet hozzánk a nagypéntek, és ha meghalt az Ó-ember, aki ezeket elkövette, és aki eddig megtagadta a életet, feltámadhat. Eljöhet hozzá a húsvét!

Érthető egy picit, hogy amit Krisztus végigjárt, azt nekünk is végig kell járni?! Az mibennünk mind valóra kell hogy váljon! De ez nem egy emberek által felállított naptár és program szerint történik! Hanem akkor, amikor készen állok rá, és belátom, hogy egyedül életképtelen vagyok, hisz az élet Istennél van, és ő adja kegyelemmel. Nem a rendszernél van, és nem a tudományoknál, nem is a munkahelyen! Egyszóval nem a világban.

Figyelem: Nemsokára eljő az az idő, amikor a patikák ajtajai zárva lesznek előttünk, és azok, akik az orvosoktól, a patikáktól várták az életet, itt már nem fogják megtalálni. S te, aki ezt olvasod, ha eddig a gyógyszertáraktól vártad az életet, amikor nem lesz már; Kitől fogod megkapni?! Azért mondjuk és írjuk le ezeket a szavakat, hogy ha olvasod, majd ne érjen váratlanul. Hogy befogadhasd az igazságot, hogy lásd meg, hogy tapasztald meg, hogy kinél van az élet! És, ha megtapasztaltad, nem fog érinteni az, amikor az emberiséget váratlanul érik majd ezek az események.

Visszatérve az Adventre, az emberiség, nemcsak hogy hazugsággal, vásárokkal, kufárkodással, hanem minden egyéb testi élvezettel tölti ezt az időt.

Az Advent ebben az olvasatban, a hálaadás időszaka kéne legyen, ahol alázattal, még inkább a Teremtője felé fordul az ember, hiszen mit jelent az, hogy van még 4 hét?! Azt jelenti, hogy van még kegyelmi idő! Most még van egy kevés idő, amikor megállhatunk, és megfodrulhatunk, amikor még szembesülhetünk, rádöbbenhetünk, arra, hogy nem az életnek, hanem a kárhozatnak éltünk mostanig. Ezt belátva pedig megszülethet bennünk az igazság!

És most kérdem: Mindezt megtehetjük-e a szabadtéri forróvizes dézsában ülve pezsgővel a kezünkben, ahol a test kényesztetésén van a hangsúly?! A kandalló előtt, a kényelmes hintafotelben, a barátokkal, egy eszem-iszom közepette. Egy agymosó TV-műsor közepette, egy jó szexparti közepette?! Egy vásárban, ahol a figyelmünk azon van, mi szem-szájnak ingere?!

Ez volna az Advent?! Ez volna a Karácsony?! Ez volna az igazság eljövetelének ideje?! Ezt tartogatta számunkra Isten?! És vajon az Ő akarata lenne, hogy ezt évről évre megismételjük?! Biztos, hogy nem!

De akkor kik ennek a színjátéknak nyertesei?! És vajon… kik a vesztesei?

Ezeket a kérdéseket nyitva hagyom az olvasónak, kérdésként, és elmélkedőül, mert, aki őszintén kérdez, az őszinte választ kap lélek által, egyenesen az igazság forrásától!