Átverés Krisztus nevében!

Kedves olvasók! Miklós napjára ébredtünk, és egyben egy újabb hazugságra, egy újabb átverésre! Ismét hazudtunk egy nagyot a gyermekeinknek! Azt hazudtuk, hogy megjött a Mikulás, vagy ahogy egyes helyeken hívják, a télapó!

Azt hazudtuk, hogy rénszarvas szánon hozta éjszaka az ajándékokat!

Az igazság az ezzel ellentétben, hogy nem hozott, hanem vitt! Mégpedig nem mást vitt, mint a gyermekeink lelkét, bármennyire botrányos is ez!

Arra szeretnék rávilágítani, hogy mekkora kárt okozunk gyermekeinkben azáltal, hogy hazugságban tartjuk, hazugságban ringatjuk mi magunk gyermekeinket!

A szülők, amikor szóba kerül a mikulás, az angyaljárás, Jézuska, úgy, hogy a gyermekek is jelen vannak, rögtön intenek egymásnak, hogy egyik vagy másik nehogy elszólja magát! Mondva, nehogy fény derüljön az igazságra, nehogy egyik vagy másik gyermek megtudja az igazságot, mert az törést okozna kicsiny lelkében. ÉS ettől a töréstől óvni szeretnénk gyermekeinket! Úgy állítva be eme hazugságot magunk előtt, hogy ez jó, meg szükséges, meg aranyos, meg kellemes, meg szeretetteljes!

Egy gondolat erejéig álljunk meg, és gondoljuk végig, fohászban, hogy mit teszünk mi szülők?! A gyermek megszületik ártatlanul, és mi belevisszük egy hazugságba, ami soha nem létezett, amibe a gyermek soha nem kerül bele, csakis általunk. Majd ebbe a hazugságba akarjuk tartani azért, hogy nehogy összetörjön a kicsi lelke, ha megtudja az igazságot!

Még senki nem kérdezte meg magától, hogy mi lett volna, ha nem vitte volna bele gyermekét a hazugságba?!
Akkor most nem kellene arról beszélgetnünk, hogy nehogy összetörjön a szíve a gyermeknek!

Krisztus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” Vajon Krisztust ünnepeljük-e amikor azt hazudjuk, hogy jön az angyal és Jézuska és hoz ajándékot?! Vagy a hazugságot, így nem Krisztust, hanem az antikrisztust?!

Igen, kedves szülőtársak, kedves nagyszülők, kedves keresztszülők, nagynénik, és nagybácsik! Mi mindnyájan az antikrisztust ünnepeljük, előtte hajlongunk karácsonykor, mert mi a hazugság ünnepét üljük!

És azt hiszem mondanom sem kell már a fentiek tudatában, hogy mint ilyen, csak kárt okozhatunk ezzel gyermekeinek. Kárt, mert azt neveljük gyerekeinkben, hogy a hazugság, szép, a hazugság kívánatos, a hazugság, meghitt, és a hazugság áhított! ÉS kárt, mert, amikor mégis fény derül a hazugságra, mert a hazugság sosem marad rejtve, a gyermekeink úgy fognak majd emlékezni a hazugságra, hogy az szép, az jó, az kellemes, az meghitt, és szent! S mint ilyen ők is ezt fogják majd tovább adni gyermekeiknek!

És érthető már, hogy miért nincs valódi hit az emberek legnagyobb részében, mert felcseperedvén azzal kellett szembesülniük, hogy nem is az angyal, nem is Jézuska hozta az ajándékok, így talán nem is léteznek, vagy ha igen, valójában ezekkel a földi dolgokkal ők nem foglalkoznak, így valójában szeretetet képviselik, de nem lehet rájuk számítani! Így nem marad más hátra, mint a rendszerben bízni, a rendszerre számítani!

Vigyázzunk tehát emberek, mert ez a kegyes hazugság, valójában a legnagyobb kár, amit egy hazugság az emberben tehet!