Megtérés a Magyar nyelv szerint.
Nagyon szerencsések vagyunk, amiért Magyar az anyanyelvünk, hiszen általa olyan tökéletességgel érthetjük meg az igazságot, ahogy anyanyelvük által, azt hiszem kijelenthetjük, hogy senki! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy másnak esélye sincs megérteni az igazságot, hiszen lélek által bárki megértheti azt.
Sokat beszélünk mi emberek megtérésről és egész nagy feneket szoktak keríteni neki, egész könyveket, teológiai filozófiákat tárnak elénk, amikkel megmagyarázzák a megtérés fogalmát, lényegét. Pedig ha csupán az anyanyelvünkre figyelünk, tökéletesen megérthetjük azt, megértve pedig világossá válik az út melyen mi magunk is megtérhetünk.
És most nézzük meg a valódi, eredeti jelentését a megtér szónak, a megtérni igének egy egyszerű példán keresztül. A székely bácsi, amikor elmegy valahova, és visszaért oda, ahonnan indult, azt mondjuk, hogy „No megtért?!” Vagy… amikor a székely bácsi elkezdi ganézni a földjét, és mondjuk 3szor fordult egy-egy szekér terüvel, akkor azt mondja, hogy „hármat tértem”. Tehát a megtér jelentése nem más, mint visszaérni oda, ahonnan indultam! És most feltehetjük a kérdést, hogy honnan is indultunk, amikor elindultunk azon az úton, ami oda vezetett, ahol most tartunk?! (És sajnos a legtöbbünk, amikor e sorokat olvassuk, még mindig ezen az úton megyünk, még mindig távolodunk a kiindulóponttól.) Hát szinte mondhatni az újszülött állapotból, a kisgyermek állapotból! Nos… ez az a pont, ahova vissza kell térni, ahova vissza kell érni, azelőtt, mielőtt a szakadékba nem zuhannánk, ahonnan már nem tudunk visszafordulni, ahogy ezt a fenti illusztráció is mutatja. Vissza kell érni abba a tiszta állapotba, ahol akkor voltunk, amikor újonnan születtünk, hogy most már felnőtt testbe megtörténhessen a valódi újjászületés, ami nem testtől, hanem immár lélektől való.
Vélemény, hozzászólás?