Abból, hogy ha Jézus Pártus herceg lett volna, akkor majdhogynem egy Magyar sem menekedhetett volna meg. Mivel ez a tény, a Magyaroknak nem a lelkét, hanem az egóját növelte volna. És Krisztus nem azért jött a földre, hogy egy ember is elvesszen, hanem azért, hogy minél többen megmenekülhessenek!

És még így is, hogy Krisztus nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy Ő nem egy földi hercegségért, jött, hiszi, és hirdeti sok Magyar továbbra is azt, hogy Jézus palotában élt, földi kincsekben és javakban dúskálva.

Azért nem tud Isten megszabadítani bűneinktől, mert mi ragaszkodunk azokhoz, és nem tudjuk őket elengedni. Bűneink függőévé váltunk, s mint a függő, aki az eszével tudja, hogy amitől függ, az árt neki, azon képen mi sem tudunk megválni bűneinktől! (Nem tudunk, mert titkon, nem is akarunk.)

Ezért Isten csak akkor, és úgy tud megszabadítani bűneiktől, ha hozzáfordulva, belátva azokat, tőle kérjük a szabadítást!

Isten szabad akaratot adott nekünk, és nekünk ezzel az akarattal kell akarni, és kérni a szabadítást! Ha mi Isten nélkül várjuk el Istentől, hogy megszabadítson bennünket, csak még nagyobb bűnöket veszünk a nyakunkba!

Azért, mert az Isten által teremtett ember, az Isten tökéletességéből teremtetett. Így az ember Isten, akaratának, és igazságának tökéletes kijelentése, ami Isten dicsőségét kéne, hogy tükrözze! (Valójában az az „ember”, amelyik nem Isten dicsőségét tükrözi, nem méltó az ember megnevezésre) Krisztus emberré lett értünk, ami azt jelenti, hogy elhozta nekünk személyesen, az embertelenné vált embereknek, azt az embert, amit Isten elképzelt, amit Isten teremtett. Krisztus testben, ennek az Isteni tökéletes kinyilatkoztatásnak a gyermeke!

Azért hisznek oly sokan a „Szent Szellemben” mert az ő hitük nem lelki, hanem szellemi! A szellemünk viszont az egótól származik, és az ego az agy szüleménye, melyen keresztül a szív, s melyen keresztül szív által a lélek is megfertőztetik, a testté. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy aki a szent szellemben hisz, azért hisz a szellemben, mert az ő hite, nem lelki, hanem testi! Az ilyen ember hite nem lélektől, hanem testtől származik.

mert:

„A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.” (János: 3:6)

Avagy van-e nekünk értékrendünk?! Avagy kitől kaptuk, a mi értékrendünket?! Honnan, kitől, vagy mitől kölcsönöztük az értékrendünk!

Bárhogyan is tesszük fel a kérdést, egy dolog biztos! Az az értékrend, amit képviselünk, és követünk, nem általunk állíttatott fel, még akkor sem, ha mi azt úgy hisszük! Azt az értékrendet, kaptuk valahonnan, ami azé, akitől, vagy amitől kaptuk. Ezért aztán a kapott értékrendért cserébe, annak kell megfelelnünk, akitől azt kaptuk.

Te kitől kaptad az értékrended?! Krisztustól vagy a világtól?! Mert tudd, hogy azé vagy, és az uralkodik feletted, akitől ezt kaptad!

Mert minden ember, aki évről évre a születésnapját ünnepli, és ünnepelteti, halott! És a holtak születésnapját nem szoktuk ünnepelni.

Mindannyian, amikor megszületünk, élőnek születünk, ám ahogy cseperedünk, önként átadjuk magunkat a halálnak, a kárhozatnak, így holttá válunk! Ezért szükséges, hogy újjászülessünk, mert csak az élők örökölhetik a mennyeknek országát! Újjászületni az igazságban, az igazság által. Mondhatnám úgy is, hogy Krisztusban, Krisztus által. Hisz Ő az út, az igazság, és az élet!

A valódi adomány nem fizikai, hanem lelki. Egy valódi keresztyénnek, Krisztustól van igazi gazdagsága, és nem az e-világtól. Tehát, amit a leginkább adni tud, az nem a pénz, hanem azok a bizonyságok, amiket Krisztus által kapott! És ha a mai egyházak igazi gazdagságra vágynának, ebből a kincsekből kérnének adományokat, nem pedig az e-világ kincseiből! Mert az igazi gazdagság nem embertől, hanem Istentől származik. Nem földi, hanem mennyei gazdagság.

Ám az egyházak nem kérnek ezekből a valódi kincsekből, nem szóra, hanem hallgatásra buzdítva híveiket, nehogy napvilágra kerüljenek az ők hazugságaik. Véka alá rejtetve a világosságot! (zárójelben: aki a mai egyházakban hisz, nem hihet Krisztusban is.)

Úgy, hogy találkozik Krisztussal! És e találkozás révén, szembesül, összes addigi cselekedetével és gondolatával, melyek a szíve mélyén rejtőznek, s melyeket eddig nem láthatott, mert  a saját gerendái helyett, a más szemében levő szálkák piszkálgatásával foglalatoskodott!

Mert az élővel volt elfoglalva a halott helyett! A régi ember állatot tartott, földet művelt, vagyis az ideje nagy részét az élőnek szentelte. Míg mi okos városi emberek, az időnk szinte teljes egészét az internetnek, a tudományoknak, a tárgyaknak, egyszóval a halott dolgoknak szenteljük.

Nem csoda hát, ha egyre több köztünk a súlyosan beteg, az elmeháborodott, torz gondolkodású. Mert ha az elő a halottnak szenteli az életét, ő benne is egyre több lesz a holt, és egyre kevesebb az élő! És amikor már a halott dolgok fölényben lesznek bennünk az élőhöz képest, fölénybe kerül a betegség is.

Mert nyilvánvalóvá válik, hogy eddig a hiábavalóságnak dolgoztunk, az által, hogy az addigi munkánk hiábavaló lesz. Voltaképpen, az addigi munkánk járult hozzá ahhoz, hogy ezt a „fejlettségi” szintet elérjük, mely végterméke, az ember elértéktelenedése, azon a piacon, melyen az ember termékké lett, s melyet az ember hozott létre önmaga pusztulására, önmaga ellen.

A mesterséges intelligencia fogja bebizonyítani, hogy az ember eddig a hiábavalóságnak szentelte életét, hisz ténnyé fog válni, hogy nem lesz értéke annak, amit az ember csinál, mert az MI. mindent jobban fog csinálni. De még ez is kegyelem, mert így esélye lesz mindenkinek azt keresni, amiben értékes lehet, így mint kereső, megtalálhatja a földben elásott kincset.

Abból, hogy a tudásod kívülről, vagy belülről kaptad.

Minden tudás, ami kívülről jön, amit az elménkkel tanultunk meg külső forrásból, mind hamis tudás! Ezek mind a kárhozatot szolgálják, mert nem lehetséges általuk az üdvösség!

Az igaz tudás, a Teremtőtől, és az ő fiától Krisztustól származik, és lélek által belülről fakad. Ez az a tudás, ami az életet szolgálja, és az üdvösségre visz.

A puszta szeretkezés az élet kárhoztatására, és így Isten káromlására való! Mert Isten a szerelmet, s benne a szeretkezést, az életre, és nem annak kárhoztatására adta minékünk. Aki pusztán testi élvezetből, az élet ellen cselekszi ezt, ítéletet cselekszik önmagának. Mert a puszta szeretkezéssel, minek áldásaként az élet hívatott testet ölteni, mi a semmibe vesztjük azt. És az életet a semmibe veszejteni, nem más, mint az életet, s így Istent, s az ő egyszülött fiát  kárhoztatni! Ezért paráznaság a testi élvezetből történő szex.