Már sokat írtunk és beszéltünk arról, hogy vajon miért kell a pénz az embernek. Ám ahogy újabb és újabb megértésék jönnek, újra és újra késztetést érez az ember arra, hogy újra és újra megfogalmazza ezeket a gondolatokat úgy, ahogy frissen kapta a Teremtőtől.
Beszélgettünk a családban arról, hogy ki mennyit dolgozik, beszélgettünk a gyerekekről, és egyikünk felhozta, hogy XY is most milyen jól keres. Mert XY is elmondta, hogy most azok, akik vele együtt abban a szférában dolgoznak, nincs panaszra okuk.
És belém hasított a gondolat, és megfogalmazódott az őszinte kérdés a teremtő felé. Hogy vajon miért dolgozik az ember és ki keres sokat?! Mi a háttere ennek az egésznek. És rögtön abba kellett hagynom ezt a családi beszélgetést, hogy lejegyezhessem azt, amit a Jóistentől kaptam, mert különben elvétetik tőlem ez a megértés és már nem lesz lehetőségem lejegyezni, tovább adni!
És először is újra megérthettem, hogy az, amikor azt érezzük, hogy mi többet, jobban akarnánk keresni, az nem más, mint a világ utáni vágyakozásunk. Sajnos ez az ember jobban szereti a világot, mint az életet. És a világban tudja csak elképzelni a létét, hisz a világ az, ahova és ahol pénz kell, ahol egzisztenciára van szükség.
Szembesülhettem azzal, hogy amikor azt érzem, hogy alakíthatnám úgy is az életem, hogy többet keressek, és több mindent megengedhessek magamnak, akkor gyakorlatilag az életet, a pénzzel asszociálom. Hisz abban a tévhitben vagyok, hogy a pénzt életre lehet váltani! De a pénzt nem lehet életre váltani! A pénzt élet helyett állbékességre, és állbiztonságra lehet csupán váltani!
(És itt megállnék egy pillanatra, mert a cikk írása közben jött a gondolat, mely párhuzamot vont az eddig leírtak és az egyházak működése közt, és az orvostudomány közt, hisz mindkét intézményben gyakorlatilag azt hiszik az emberek, hogy a pénzt éltre lehet váltani. Az egészségügy pénzbe kerül. És az egyház is pénzbe kerül. Nem beszélve arról, hogy például a katolikus egyházban mindmáig lehet pénzért halotti misét mondatni. Mi ez, ha nem az abban való hit, hogy pénzért életet lehet vásárolni a mennyországban?! ÉS nem veszik észre az emberek, hogy valójában kárhozatot vásároltak. Kárhozatot, mert hazugságot vettek azáltal, hogy a mise mondatás megnyugtatja őket! Ezzel egy állbékességet, állbiztonságot, és állnyugalmat vettek, pénzért! És amikor megnyugszanak ettől, jól érzik magukat, mert megnyugtatták az elméjüket, azt hiszik, hogy a lelkük nyugodott meg. És ezzel még jobban tévútra tévednek, hisz ez az érzés elhiteti velük, hogy érzik a lelküket, és azt mondják, hogy jaj most milyen jól megnyugodott a lelkem! ÉS ez az állnyugalom, valós álomba meríti őket, ahonnan nagyon nehéz felébredni! És ahol már nagyon nehéz szembesülni. Hisz a szembesülés maga az ébresztő! És ahol már nem képes az ember szembesülni mindazzal, amiben van, onnan már nem ébredhet fel. )
Tehát, amikor én jobb munkahelyet, jobb keresetet akarok magamnak, amikor vágyom arra, hogy olyan dolgot csináljak, amivel jobban lehet keresni, akkor én valójában azt akarom, hogy még jobban benne legyek a világba! És ahogy e mondat előtt jött az eredeti gondolat (csak gyarlóságomból megváltoztattam azt) hogy még jobban beássam magam a világba. És minél jobban beleásom magam, annál jobban, annál mélyebbre elásom magam, a lelkem!
És amikor a beszélgetésben az hangzott el, hogy az az illető milyen jól keres abban a szférában, ahol dolgozik, rögtön adta a megértést a teremtő, hogy valójában minél jobban keres valaki (főleg, hogyha akarja is azt a keresetet) annál közelebb áll a fenevadhoz, annál mélyebbre ásta magát. Hisz a pénzt, amivel a lelke meg lett vásárolva a világtól, a világból kapja! És minél mélyebben van ebben a bányában, annál inkább bene van, nem igaz?!
Mert mindenki az ő urától kapja a fizetséget! Akinek Krisztus az ura, az Krisztustól és az Ő Atyjától az élő Istentől, és akinek a mammon, az a fenevadtól, a fenevad rendszerétől az e világ urától kapja a fizetését!
És elgondolkodtatóul egy kérdés hozzád kedves olvasó: Neked kitől és mi a fizetséget?!
Vélemény, hozzászólás?