Sajnos az ember természetéből fakadóan, minduntalan felfele törekszik. És mindent elkövet annak érdekében, hogy ezt a törekvését véghez vigye.
Ebben a bejegyzésben, két történet keretén belül szeretnék arra rávilágítani, hogy voltaképpen az ember minél magasabbra tör, annál lejjebb süllyed.
Az első történet egy friss hír, egy sokak által felemelt, becsült, és tisztelt személy tragédiája, míg a második, az én „tragédiám”. ÉS mivel ilyen fizikai tükör az én életemben másodszor fordul elő, Megmutatta a lélek, hogy az első két személynél én sem vagyok különb.
Természetesen a friss hírrel kezdeném, hisz az én személyem, olyan aprócska, hogy annak története, nem sok embernek lenne tanulság. Ám mindenképpen alátámasztja az első két ember tragédiáját. És az írás végére mindenki számára világos lesz, hogy azért bátorkodom megosztani az én elesettsdégemet, hogy látszodjék, a két lelkület ugyan az.
Nyilván a képből, és hír szóból kitaláltátok, hogy Suhajda Szilárd hegymászó esetének tükrében láthattam meg az emberiség, s így a saját gyarlóságomat is.
Aki nem hallotta volna, Suhajda Szilárd elindult meghódítani a világ tetejét, mindenféle segítség nélkül, ami nem sikerült neki, így a testét, már nem tudta levonszolni a majdnem 9km magas hegyről. Rüviden: nem élte túl vállalkozását.
Ugyan ez megtörtént jó pár évvel ezelőtt Erős Zsolt hegymászóval is, akit ugyan ez a szellemiség vitt fel a hegyre, és hagyott ott holtan, mint most Suhajda Szilárdot.
Mit tükröznek ezek a történetek?!
Azt, hogy az ego, az én követés, csak és kizárólag arra jó, hogy a halálba, és a kárhozatba vigyen bennünket.
Ezek az emberek felfele törekedtek, és úgy, hogy megtagadtak mindenféle segítséget, mert be akarták bizonyítani, hogy egyedül is képesek a magaslatokba emelkedni.
Sajnos, habár a legtöbb ember nem profi hegymászó, mégis ugyan ez a szellemiség uralja. Meg akarjuk mutatni, hogy majd én! De az én nem képes! Az én, önállóan nem képes felemelkedni.
Az az ember, aki ettől a szellemiségtől vezérelt, annyira egoista, hogy Istentől sem fogadna el segítséget, mert meg akarja mutatni, hogy egyedül meg tudja csinálni.
És amikor eléri a vég, mielőtt a tervét megvalósította volna, Isten nélkül, bűnbánat nélkül kell meghalnia, aminek végállomása a kárhozat.
Isten nem kér senkit arra, hogy felmenjen majdnem 9ezer m magasra, hogy bebizonyítsa az emberiségnek, és önmagának, hogy meg tudja ezt csinálni! Ezért Isten nem valószínű, hogy elkisér minket ezen törekvéseink végrehajtásában.
Gondoljuk csak végig, amikor gyerekünk olyat akar tenni, amire nekünk szülőknek nincs áldásunk. Végig fogjuk kísérni törekvésében?! Vagy látni sem akarjuk, ahogy tönkre teszi magát. Vajon hány szülő kíséri el gyermekét egy rock estre, egy emos buliba, amire nincs áldása. Vajon a szülő segíteni fogja-e gyermekét abban, hogy megvásárolhassa az első doboz cigarettáját, pohár vodkáját, vagy első adag könnyű drogját?!
Vagy épp ellenkezőleg, mivel a szülőnek nincs ezekre áldása, látni sem akarja, ahogy a gyereke rágyújt az első cigarettára, és ekkor nem lesz ott mellette. Nem lesz ott, mert nem adta áldását, és az akarata ellenére történik mindez!
Na ezért, és így nincs Isten azok mellett az emberek mellett, akik az ego programját akarják végrehajtani. Mindazon által, ahogy a szülő is figyelmeztetni fogja gyermekék, hogy ne cselekedje ezeket, úgy Isten is figyelmeztet minket, hogy ne cselekedjük ezeket.
Ám, ahogy mi nem halljuk meg Isten intő szavát, úgy a mi gyermekeink sem hallják meg a mi intő szavunkat! ÉS ahogy mi nem hallva, és nem figyelve a figyelmeztetésre, megcselekedjük ezeket, azon képen, a mi gyermekeink is megcselekszik azt, amire ellenünk csábultak!
És sajnos a felfeletörkevés közepette kell meghaljanak az Erős Zsoltok, a Suhajda Szilárdok, hogy tükröt állítsanak nekünk, hogy ne tegyük ezeket! Ne az ego, hanem a lélek programját hajtsuk végre!
És most álljon itt az én egyik kis történetem
Bizonyságául annak, hogy milyen széles körben van jelen bennünk ez a szellemiség. (És ha jól belegondolok, számtalan olyan történetem volna, ami nem a lélek, hanem az ego programja)
Amikor a főiskolát/egyetemet jártam, kínálkozott egy nagy lehetőség számomra, amit én egoból elutasítottam. Úgy adódott, hogy abban a városban, hova egyetemre mentem, a Sapientia egyetem dékánja, épp az én egyik unokanagybátyám volt. Aki családcentrikus, családszerető ember, és aki vezetése alatt, nekem nemcsak az egyetem, hanem szerintem utána a pályához vezető út is ki lett volna taposva.
Viszont akkora egoval rendelkeztem, hogy nem mentem arra az egyetemre, hanem választottam egy másikat, mondván, hogy nem akarom, hogy mindenki azt mondja, hogy bezzeg ennek könnyű volt elvégezni az egyetemet, mert közeli rokona a dékán.
Inkább mentem egy másik egyetemre, hogy majd én megmutatom, segítség nélkül is elvégzem azt az egyetemet! (Persze buta voltam, mert az én unokanagybátyám sem akarta volna, hogy én semmi tudást ne szerezzek, ezért a saját érdekemben ott is tanulhattam volna, de nem, mert az ego határozott nálam abban a szituációban is)
És mit szült ez az egész?! Gőgöt, nagyképűséget, ostobaságot. Nagynak képzeltem magam attól, hogy ezt a lehetőséget eldobtam magamtól. Szó szerint menőnek éreztem magam. És az ego döntése arra sarkallja az embert, hogy élete folyamán minél több ilyen döntést hozzon. ÉS addig hozzuk ezeket a döntéseket, amíg egyszer csak a felfele törekvésünkben maradva jár le az idő, és akkor már nincs visszaút.
Valójában ez történik a meggazdagodott emberrel is. Minél magasabbra kerülnek az üzleti raglétrán, valójában annál lejjebb süllyednek. Így lehetséges az, hogy minél fennebb van valaki a világi státuszok ranglétráján, annál lejebb kerül lelki értelemben.
Mert, amikor Jézus arról beszél, hogy:
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
Márk 8:35
Akkor valójában 2 életről beszél. Az egyik életet a világ adja, a másikat pedig az élő Isten. És ha valaki meg akarja tartani a világ adta életét, elveszti azt, amit Krisztus kínál számunkra, aki pedig elengedi a világ adta életet, az megtalálja az igazi életet, azt, amit Krisztus kínál számunkra!
Így lehetséges, az, hogy minél fennebb van valaki, valójában annál lennebb. Mert aki a világ adta életben magasra tört, az az igazi életben annál lejebb süllyed, és aki világ kínálta életben nem akar fenn lenni, az felemeltetik a Krisztus kínálta életben.
Ezért ne az ego, hanem a lélek szavára hallgassunk. Mert lélek által Krisztu szol hozzánk, míg az ego által, az evilág ura, a fenevad.
Vélemény, hozzászólás?