Az oldalról
Kedves olvasók! Hadd írjak pár sort magamról, az oldalról és az oldal születéséről.
Én egy egyszerű háromszoros apuka vagyok székelyföldről, akinek leukémiás lett harmadik gyermeke, első szülött kisfia!
Marosvásárhelyen, ahol megerősítették a Székelyudvarhelyen felállított diagnózist, nem adtak túl sok esélyt a gyógyulásra. Azt tanácsolták az orvosok, hogy ha egy mód van rá, menjünk a gyermek gyógyulása érdekében nyugatabbra. Ha van lehetőségünk, akkor legalább Budapestig.
Mondanom, sem kell, hogy egy perc nem sok, annyi sem kellett, ahhoz hogy eldöntsük: visszük gyermekünket Budapestre. A diagnózist felállították egy Csütörtöki kora délutánon, és én már aznap este a buszon voltam, másnap reggel meg már Budapesten a hivatalban.
Én Budapestből, mint ott ritkán járt turista, csak annyit ismertem. Citadella, Hősök tere, Margit sziget, Budai vár, Parlament, meg egy kis hajókázás a Dunán. Ezért úgy vágtam neki ennek a hatalmas metropolisznak, mint egy számomra teljesen idegen világ, tele labirintussal, útvesztővel, és más országbeli bürokráciai nehézségekkel, amikről eddig semmit sem tudtam.
Emlékszem édesapám vitt fel Székelyudvarhelyre a buszhoz. Szótlanul a tényektől megtörve ültünk egymás mellett, mígnem csak megszólalt bennem valami. Valami, vagy valaki, mert habár a hang az enyém volt, aki mondta, az nem az volt, akit addig magamként ismertem, akit magamnak gondoltam.
És emberi fül számára hallható hangon is ezt mondta: „Nincs más mit tennem, minthogy Isten tenyerébe helyezzem magam, és engedjem hogy vigyen, mert ezt az utat, egyedül képtelen vagyok végigjárni”
Addigi életem legmeghatározóbb mondata volt ez. Mert ott akkor, megszűntem létezni. Csupaszon álltam Isten előtt, életemben először őszintén. És igaz hittel, kétségek nélkül bízva Őbenne, teljes lényemet rábízva, mint kisgyermek a szülőjére vágtam neki az útnak. Hogy ő vezessen, és amerre vezet, megyek utána!
Budapestre érkezve, a gondokba temetkezve tán eszembe sem jutott ez a kijelentésem. De Isten meghallotta, és földi vezetőt adva mellém egy állapotos anyuka személyében, aki Budapesten nőtt fel, végig vezetett hivatalról-hivatalra. És 3 munka nap alatt sikerült az összes papírt megszerezni, ami ahhoz volt szükség, hogy kisfiunk kezelését megkezdhessük. (Ekkor még nem tudtam, hogy a gyermekem nem az orvosok, hanem maga a Jóisten fogja meggyógyítani. Így Mennyei Atyánk, a kórház kapuin keresztül vezetett minket ama keskeny útra)
Így bizonyságom lett Istentől személyesen, hogy, aki Őhozzá fordul, Tőle kap vezetést, megértést, bizonyságot! Köszönöm neki, hogy lélek által ezt felismerhettem. És tudva, hogy mit tett velem, velünk, már nincs is más óhajom, mint, hogy legyen meg az Ő akarata. Hisz tapasztalhattam, hogy minden, ami Ő tőle származik, nem, hogy sokkal jobb, mint, ami tőlem származik, hanem tökéletes!
Ezt követően, mintegy másfél évig voltam, egy kegyelmi állapotba, mely idő alatt, végig, egy végtelen hálaérzet töltött be, melyet nehéz leírni. Ez az érzés olyan volt, amit korábban soha nem éreztem, és nem érezhettem, hiszen, korábban soha nem voltam olyan közel a teremtőmhöz, mint ekkor.
Ez alatt az idő alatt sorba kaptuk a nagyobbnál, nagyobb bizonyságokat, és ebben az állapotban semmit sem tehettünk elméből, mert erősebb volt az a vezetés, amit lélek által kaphattunk. Ez idő alatt semmit nem cselekedtünk testből. Én személy szerint nem igazán éreztem fáradságot, de sokszor még éhséget sem. Egyszerűen csak tettem azt, ami sugallt nekem a JóIsten.
Ez alatt az idő alatt tanulhattam meg külön választani a lélek által kapott kijelentéseket, az Isteni vezetést, az elme kalkulációjától, az agy termékétől. És vehettem észre, hogy, az, amit én akarok agyból, erőből, emberi okoskodás által, az csak balul, míg az elme számára sokszor értelmezhetetlen, Istentől való vezetés csak és kizárólag, a javamra, pozitívan, és igazként valósulhat meg.
Amikor Isten befejezte rajtam ezeket a tanításokat, és megtanulhattam általa az elme gondolatait szétválasztani azoktól a dolgoktól, amelyet Krisztus, lélek által tanít nekem, kaptam a sugallatot és az indíttatást arra, hogy azokat a gondolatokat, melyeket a lélek által képes az elmém befogadni, megoszthassam embertársaimmal.
A név választás roppant egyszerű volt, hisz azon sem kellett az elmémnek rágódnia. Azt sem kellett magamtól kitalálni. A kisfiunk, aki által Isten meg tudott ragadni, (mint amikor a férfit a tökeinél megragadva, aki megragadta, oda viszi, ahova akarja, mert a tökeinél szorongatott ember, nem tiltakozik azzal szemben, aki az érzékeny pontjánál ragadva vezeti!) Kevének kereszteltetett. És a Keve, egy ősi Magyar név, jelentése kövecske. Egy apró kis kövecske, mely által Krisztus számunkra is új életet adott. S aki Krisztusi cselekedetet hajtott végre, hisz önmagát áldozta érettem, érettünk, hogy mi a szenvedése által világosságot nyerhessünk! Engedte feláldozni magát ez a kicsi lélek, ahogy az Ő mestere Krisztus is tette, amíg testben járt köztünk! És ezáltal, ne csak az Ő igaz kicsi lelkének jó pásztora, hanem a mi tanítónk, mesterünk, és pásztorunk lehessen.
Mert kisfiunk születésétől fogva beszél általa hozzánk Isten, amit mi nagyon részlegesen hallottunk csak, így hangosabban kellett szólni általa. És mivel hozzánk is e kis kövecske által szólt Isten, és aki által mai napig is képes szólni, mi más lehetett volna ennek a blognak a címe, mint „Beszélő Kövek”
Így született meg a gondolat, s mint ahogy az igaz gondolatból született a világ, Isten engedélyével és támogatásával, így születhetett meg ebből az aprócska gondolatból is ez az oldal, ez a blog, melynek egyetlen egy célja van, mégpedig az, hogy azok az üzenetek, megértések, amelyeket Isten ajándékoz nekem, tovább adhassam azok számára, akiknek erre szükségük van ahhoz, e szavak által, őszintén Istenhez fordulva, Tőle kapják meg azokat a kijelentéseket, és azt az olajat, melyek által világíthat a nyakunkon levő sötétségben, s mely megmutatja a menyegzőre vezető utat, hogy azelőtt beléphessen be az ajtón, mielőtt azt maga a vőlegény zárja be a végső sötétség elől.
Tiszta szívből kívánom, hogy mindenki, aki ezeket a sorokat olvassa, kaphasson lélek által Krisztustól elegendő olajat, hogy fénye legyen megtalálni az ajtót, mielőtt az végleg bezárul!