[kovek kovekpagealias=”apro-kijelentesek” random=”false” koid = „bojt”]
Történt, hogy ezt a húsvétot nem itthon, hanem vidéken töltöttük, és már Csütörtökön elindulhattunk, hogy Nagypénteket egy csendes környezetben tölthessük.
A gyerkőcök is nagyon várták már hogy kimozduljunk, így nagy sürgés-forgás, csomagolás, pakolás előzte meg az indulást. Én egy övtáskába szépen belekészítettem, a telefonom, irataim, bankkártyám, amik emberi felfogás szerint velem kell, hogy legyenek!
A csomag sok volt, így elhatároztam, hogy amíg a gyerekek öltözködnek, én egyet fordulok, és a csomagok egy részét leviszem a kocsiba, ezért nem vittem magammal az övtáskát. Ahogy ott pakolászok, egyszer csak megérkezik a nagyobbik lányunk, és ő is hoz egy csomagot és ide adja. Kérdem tőle, hogy Anya is jön?! Le tudtatok hozni mindent?! Igen, feleli, és kisvártatva meg is érkezik a maradék 2 gyerkőccel, a középsőnek is a kezében egy csomag, meg a feleségemnek is. Rákérdeztem a feleségemre, hogy bezártad az ajtót?! Minden lent van?! Felelte, hogy igen.
A pakolászás közepette, meg hogy felborult az a terv, amit a fejembe elgondoltam, és mert, hogy a feleségem nem tudta, hogy én nem hoztam magammal az övtáskát, nekem is kiment a fejemből hogy még van valami „fontos” ami a lakásban maradt. Így szépen beültünk a kocsiba. Még örültem is, hogy nem kell még egyszer felmennem, mert minden csomag lent van, s így szépen elindultunk.
Megyünk, azaz autókázunk szépen az uticél felé, amikor elkezd hiányérzete lenni a feleségemnek, és kezd kérdezgetni, hogy biztos, mindent bepakoltunk?! Kérdem mindent lehoztatok, ami elő volt készítve?! Igen feleli. Mondom, akkor minden rendben, és ekkor hasított a fejembe, hogy otthon maradt az övtáska, amibe a földi ember számára nélkülözhetetlen dolgok bele voltak készítve.
Mondom sebaj, most már nem fordulok vissza, lesz, ami lesz! 😊
Ekkor már sejtettem, hogy ez nem véletlen történt. És amikor ezt elgondoltam, jöttek is szépen sorba a megértések.
Mondom is a feleségemnek, hogy legalább nem lesz nálam okostelefon. És, ahogy ezt kimondtam, meg is értettem, hogy életemben először fogok igazán böjtölni. És rögtön eszembe jutott, hogy mit mondott a kísértőnek a pusztában:
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
Máté 4, 4
Krisztus és az ő atyja azt akarta, hogy velük lehessek, hogy lelki táplálékom lehessen, hogy Ők adhassanak nekem tiszta vizet, tiszta életet adó vizet, melytől soha többé meg nem szomjúhozom! Ehhez azonban minden rossz, nehéz, emészthetetlen és mérgező lelki tápláléktól mentesnek kellett lennem!
Ő tudta! Ezért tréfás jókedvéből megmutatta, hogy ha nálam van az okostelefonom, akkor mérgezem magam! Mérgezem a lelkem! És, ha arra figyelek, ami abból a fekete dobozból jön, akkor nem figyelhetek rá! Mert ahogy nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni, úgy nem lehet egyszerre két parancsot, két üzenet hallgatni!
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Máté 6, 25
Így mutatta meg nekem a teremtőm, hogy ha valóban böjtölni akarok, akkor azt hogy tegyem!
És amikor lélek által megtudhattam, hogy ez nem az én feledékenységem, hanem a Teremtőnk akarata volt, már nem féltem az úton, és nem akartam visszafordulni a táskámért, mert tudtam, hogy az Ő terve tökéletes, és mivel ez az ő akarata, nem lehet bajom belőle. Nem kell félnem attól, hogy valaki megállít, és nem lesznek nálam az irataim!
És mivel az ördög nem alszik, azt is megmutatta nekem, hogy mikor menjek haza, hogy elkerüljem a hatósági ellenőrzéseket. Vagyis végig vigyázott ránk az úton. Így gyakorolhattam a hitet is, hogy elhiggyem, hogy ha Ő velem van, nem kell tartanom semmitől, csak járnom azon az úton, amelyen visz engem.
Powered by RedCircle
Vélemény, hozzászólás?