Avagy van-e nekünk értékrendünk?! Avagy kitől kaptuk, a mi értékrendünket?! Honnan, kitől, vagy mitől kölcsönöztük az értékrendünk!

Bárhogyan is tesszük fel a kérdést, egy dolog biztos! Az az értékrend, amit képviselünk, és követünk, nem általunk állíttatott fel, még akkor sem, ha mi azt úgy hisszük! Azt az értékrendet, kaptuk valahonnan, ami azé, akitől, vagy amitől kaptuk. Ezért aztán a kapott értékrendért cserébe, annak kell megfelelnünk, akitől azt kaptuk.

Te kitől kaptad az értékrended?! Krisztustól vagy a világtól?! Mert tudd, hogy azé vagy, akitől elfogadtad azt, amit képviselsz!

Azért, hogy nyilvánvalóvá váljon, az az eszeveszett tempó, amivel az emberiség a vesztébe rohan!

Úgy, hogy egyre több időt töltünk a képernyők előtt, a 2 dimenziós, azaz sík világba, és minél többet vagyunk a 3dimenziós világ helyett a 2 dimenziós, azaz sík világba, annál nagyobb mértékben válunk mi is síkagyúvá.

Isten minket fizikailag egy 3 dimenziós világba teremtett, ám mi inkább választjuk a képernyőkön keresztül, a 2 dimenziós, azaz sík világot, ami nem Isten, hanem a fenevad világa.

Az igazság az, hogy mára a legtöbbünk számára a napi rutin nagy része a képernyők előtt zajlik, ami szellemileg is, és lelkileg is áthelyez egy álvalóságba, egy hazug, sík világba, ami szó szerint síkagyúvá, és csőlátóvá tesz bennünket.

Félő, hogy ha túl sokáig maradunk ebben az állapotban, már képtelenek leszünk ezt felismerni, és így visszatérni a fenevad álvalóságából, álvilágából, az Isten igazságba, az Isten által teremtett valóságba.

Van aranyközépút! Viszont, mivel csak két út van, ezért az aranyközépút is a széles úton található.

A széles út több sávos, ezért van lehetőség a középső sávot választani. Viszont bármelyik sávon is haladunk, ugyan oda tartunk!

Így az igazság az, hogy csak két út van! A keskeny út és a széles út! Tehát az összes alternatív útvonal a széles úton található!

Mi sem bizonyítja jobban, minthogy a létezés síkján is csak két lehetőség van. Az élet vagy a halál! Nincs lehetőségünk a kettő közt választani egy „aranyközéputat”. És ahogy a test számára sincs más, csak az élet vagy a halál, akképpen a lélek számra sincs más lehetőség, csak az üdvösség vagy a kárhozat!

Onnan, hogy a rendszer nem azt tartja számon, hogy kire szavaztál, hanem azt, hogy szavaztál!

A rendszer nem a kormány és a kormánypártiak! Hanem a kormány és ellenzék együtt! Ők ketten alkotják a rendszert. Mert, ami ma kormánypárt, az lehet, hogy holnap ellenzék!

Amikor leváltanak egy kormányt, az azt alkotó pártok ugyanúgy a parlamentben maradnak, ugyanúgy, ugyan azt a rendszert fogják alkotni!

Mert ahogy test sem gyógyul meg attól, hogy az árnyékát gyógyítjuk, úgy a lélek sem gyógyul meg csupán attól, hogy a testet gyógyítjuk.

Ha valakinek hiányzik egy testrésze, és azt mi csak az árnyékból látjuk, hiába festjük az árnyékra a hiányzó testrészt, s noha az árnyékot nézve azt hihetnénk, hogy megoldottunk a problémát, a testnek mégsem fog visszanőni hiányzó testrésze.

Tehát ahogy az árnyék manipulálása nem eleveníti meg a testet, aképpen a test gyógyítása sem „eleveníti” meg a lelket.

És ahogy a testet gyógyítva, az árnyék is meggyógyul, úgy a lelket gyógyítva a test is megújul.

Keresd tehát először a lelki gyógyulást, és a test magától meggyógyul.

A valódi tékozlás nem az, amikor a földi javainkat pazaroljuk, hanem az, amikor az életet tékozoljuk. És mi bárcsak a földi javainkat herdálnánk, az élet javára. Ehelyett mi az életet pocsékoljuk, a kárhozat javára!

A földi javainkat féltjük, óvjuk, s azt, ami az életre vinne, tékozoljuk.

Így válik a ma embere tékozló fiúvá, az élet helyett kárhozatot vonva magára!

Ez a tékozló fiú valódi értelme.

Azért láthatják Istent egyesek könyörtelennek, mert igaz. És az igazság fáj! Hazudnia kellene ahhoz, hogy ne fájjon, és akkor már nem lenne igaz!

Azt mondták az őseink, hogy addig jó a gyermeknek, amíg az apja veri.

Tudd tehát, hogy amikor fáj az igazság, épp a te mennyei Atyádtól kapod az észhez térítő pofonokat, melynek gyümölcsöző „fájdalma” árán kapsz esélyt a kárhozat alól való megmenekülésre.

Ahogy, amikor gondos apa fenyíti meg gyerekét, hogy az rossz útra ne térjen, aképpen dorgálja meg Isten is az ő gyermekeit, hogy azok a kárhozat útjáról, az üdvösség útjára lépjenek.

Mivel a pénz, maga a semmi, így aki a pénzért dolgozik, a semmiért dolgozik. És mivel a semmit, a semmiért adják, aki pusztán a pénzért dolgozik, értéktelenné, semmissé teszi saját munkáját.

Ezért az, aki nem pénzért dolgozik, az dolgozik igazán csak valamiért. És annak munkája többet ér a semminél!

Mert telve vagyunk hazugsággal! És mint az, aki a befogadottat ápolja, gondozza, úgy ápoljuk, és óvjuk mi is azt, amit befogadtunk!

És mivel mi a hazugságot fogatuk be, az formált minket, és mi azzal azonosultunk. Így azt fogjuk igazságnak hinni, mi több, vallani. És az igazságot fogjuk hazugságnak hinni, hisz az ellentétes mindazzal, amit mi eddig befogadtunk.

Mindez így lesz mind addig, amíg nem lesz őszinte a mi imánk, amikor is úgy imádkozunk, hogy „…szabadíts meg minket a gonosztól”

Mert amíg nem látjuk be, hogy a sok befogadott hazugságtól, gonoszságtól vagyunk nyomorultak, addig Isten sem szabadíthat meg, mert beismerés, szembesülés nélkül, nincs feloldozás!

Avagy miért érthető olyan könnyen tetten a hazugság?

Mert minél tisztább volt az emberiség, a hazugságnak annál burkoltabbnak, alattomosabban kellett lennie, hogy a tisztább embert elhitesse.

Ma viszont már annyira beszennyeztük magunkat, hogy a mocsoknak is egy egyértelműbbnek, a foltnak nagyobbnak, látványosabbnak, és nyilvánvalóbbnak kell lennie, hogy beszennyezzen bennünket.

Mert a tisztán, egy pici folt is látványos, míg a piszkoson, csak egy sokkal nagyobb, és egyértelműbb folt válik láthatóvá, ezért annak egyértelműbbnek kell lennie.

Mára már olyan mélyre süllyedtünk, hogy, ahogy meg van írva, mára, a hazugságot hisszük igazságnak. Így a hazugságnak semmi dolga nincs! Nyilvánvalóvá válhat, hisz az emberek igazságnak hiszik azt!

A kísértés, mondhatni soha sem kívülről érkezik, mert a kívánság, ami a kísértés maga, belülről fakad! Soha nem kívülről. Akkor sem, ha a kívánság tárgya kívül van. Mert lehet bármi kívül, ha azt nem kívánom meg. Ha megkívántam, én bennem született meg a kísértés. Tehát nem a külső a hibás érte, hanem a belső!

És minden, ami kívül van, az a külső sötétségben van. Ezért aki még mindig a külsőségekhez ragaszkodik, azok után vágyakozik, az a külső sötétséghez ragaszkodik.

S félő, hogy ahhoz ragaszkodván kint is reked, mert mindenki ott leli helyét, ahová ragaszkodik.