Azért láthatják Istent egyesek könyörtelennek, mert igaz. És az igazság fáj! Hazudnia kellene ahhoz, hogy ne fájjon, és akkor már nem lenne igaz!

Azt mondták az őseink, hogy addig jó a gyermeknek, amíg az apja veri.

Tudd tehát, hogy amikor fáj az igazság, épp a te mennyei Atyádtól kapod az észhez térítő pofonokat, melynek gyümölcsöző „fájdalma” árán kapsz esélyt a kárhozat alól való megmenekülésre.

Ahogy, amikor gondos apa fenyíti meg gyerekét, hogy az rossz útra ne térjen, aképpen dorgálja meg Isten is az ő gyermekeit, hogy azok a kárhozat útjáról, az üdvösség útjára lépjenek.

Mivel a pénz, maga a semmi, így aki a pénzért dolgozik, a semmiért dolgozik. És mivel a semmit, a semmiért adják, aki pusztán a pénzért dolgozik, értéktelenné, semmissé teszi saját munkáját.

Ezért az, aki nem pénzért dolgozik, az dolgozik igazán csak valamiért. És annak munkája többet ér a semminél!

Mert telve vagyunk hazugsággal! És mint az, aki a befogadottat ápolja, gondozza, úgy ápoljuk, és óvjuk mi is azt, amit befogadtunk!

És mivel mi a hazugságot fogatuk be, az formált minket, és mi azzal azonosultunk. Így azt fogjuk igazságnak hinni, mi több, vallani. És az igazságot fogjuk hazugságnak hinni, hisz az ellentétes mindazzal, amit mi eddig befogadtunk.

Mindez így lesz mind addig, amíg nem lesz őszinte a mi imánk, amikor is úgy imádkozunk, hogy „…szabadíts meg minket a gonosztól”

Mert amíg nem látjuk be, hogy a sok befogadott hazugságtól, gonoszságtól vagyunk nyomorultak, addig Isten sem szabadíthat meg, mert beismerés, szembesülés nélkül, nincs feloldozás!

Avagy miért érthető olyan könnyen tetten a hazugság?

Mert minél tisztább volt az emberiség, a hazugságnak annál burkoltabbnak, alattomosabban kellett lennie, hogy a tisztább embert elhitesse.

Ma viszont már annyira beszennyeztük magunkat, hogy a mocsoknak is egy egyértelműbbnek, a foltnak nagyobbnak, látványosabbnak, és nyilvánvalóbbnak kell lennie, hogy beszennyezzen bennünket.

Mert a tisztán, egy pici folt is látványos, míg a piszkoson, csak egy sokkal nagyobb, és egyértelműbb folt válik láthatóvá, ezért annak egyértelműbbnek kell lennie.

Mára már olyan mélyre süllyedtünk, hogy, ahogy meg van írva, mára, a hazugságot hisszük igazságnak. Így a hazugságnak semmi dolga nincs! Nyilvánvalóvá válhat, hisz az emberek igazságnak hiszik azt!

A kísértés, mondhatni soha sem kívülről érkezik, mert a kívánság, ami a kísértés maga, belülről fakad! Soha nem kívülről. Akkor sem, ha a kívánság tárgya kívül van. Mert lehet bármi kívül, ha azt nem kívánom meg. Ha megkívántam, én bennem született meg a kísértés. Tehát nem a külső a hibás érte, hanem a belső!

És minden, ami kívül van, az a külső sötétségben van. Ezért aki még mindig a külsőségekhez ragaszkodik, azok után vágyakozik, az a külső sötétséghez ragaszkodik.

S félő, hogy ahhoz ragaszkodván kint is reked, mert mindenki ott leli helyét, ahová ragaszkodik.

Mert ahhoz, hogy másokat ítélhessünk, előbb magunkat kéne ítélnünk!

Mert mi is az ítélet?!

Az ítélet, az amikor valakire kimondjuk, hogy bűnös.

És mi történik, amikor magunkra kell kimondjuk, hogy bűnös?

Szembesülés!

És az ilyen ember nem ítélkezik többé.

Ezért, ha ítélkezésen kapod magad, tudd, hogy még nem szembesültél, még nem találkoztál a valódi igazsággal, csupán az igazságnak álcázott igazságszolgáltatással!

Ahogy Krisztus, az igazság megfeszíttetett a bűnös emberért, és mert kijelentetett, hogy nincs új a nap alatt, úgy feszíttetett meg ma is az igazság, és ez által maga Krisztus, a 2024-es párizsi olimpián, újra értünk! Hogy mi, bűnössé lett keresztyének, felismerés által újra megmenekülhessünk, felismerve és szembesülve azzal, hogy mi, kiáltottunk újra Barabást, választva a hazug csillogást, a tiszta igazság helyett!

A választ mindenki tudja.

NEM!

Akkor mégis?!

Hogyan várhatjuk el, hogy kívánságunk, kérésünk, „igazunk” teljesüljön, ha ezek elérése érdekében hazugságon kapjuk magunkat! S ha hazugság által megszereztük „igazunk”; Vajon nem-e hazugság, a mi igazságunk! Vagy ha igaz volna is az; Hazugság árán megszerezve, nem-e tettük hazuggá azt, megrontva az igazságot?!

„…Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!” (Máté: 6.23)

Ha az egyház berkeiből, vagy a világban levők közül bárkit megkérdezek arról, hogy ha most érné a vég, a Mennyországba kerülne-e, avagy a pokolba, egyöntetűen azt mondják, hogy a mennybe.
Csak nagyon kevesen fogják azt vallani, hogy, ők a pokolba.

Hogyan lehetséges az, hogy míg Krisztus arról tesz bizonyságot, hogy amikor a számon kérés következik, csak kevesen láthatják meg a mennyeknek országát, addig az egyházban, meg a világban levők együttesen vallják, hogy ők mind részesei lesznek ama menyegzőnek.

Te melyik tábort részesíted előnyben. Ha fel teszed magadnak a kérdést, mit fogsz válaszolni rá?

Mert az igazság az, hogy a vallásos, meg a világi emberek közül annak van esélye részt venni a menyegzőn, aki úgy válaszolt, hogy ő egészen biztos, hogy a pokolba jutna. Ugyanis csak és kizárólag ő látta meg bűneit, így neki van esélye igaz bűnbánatra, megtérésre, ezáltal bűnbocsánatra, kegyelemre és idvességre.

A mesterséges intelligencia, hamarosan sok ember munkáját elveszi, elsőként a programozókét. Azért történhet meg mindez, hogy nyilvánvalóvá váljék, hogy ahogyan mi a Teremtőnk helyére léptünk, úgy lép a mi helyünkre is, saját teremtményünk! Amit a programozók után követ majd a többi foglalkozás is.

Az, hogy míg hazug forrás sok van, addig az igazság forrásából, csak egy van! Mivel a hazugság tárgya nem létezik, s hogy az ne legyen feltűnően nyilvánvaló, megannyi lehetőséggel kecsegtet, csábít, hogy ki-ki kiválaszthassa a neki legjobban tetszőt.

Ezzel ellentétben, igazság csak egy van, mert annak forrásából is csak egy van. És az nem kecsegtet, csábít, hanem szembesít.

Tehát amennyiben az, amit igazságnak vélsz, tetszetős, csábít, és nem szembesít, tudd, hogy az nem az igazság, hanem a hazugság, egy újabb lehetősége, mely báránybőrbe bujtatott farkasként beléd költözhet!

Azért, hogy nyilvánvalóvá váljék, a szülő számára, a gyermeke tükrén keresztül, hogy ő sem az ő Atyja szavát követve cselekszik, hanem saját akaratát akarja a Teremtőn keresztül kivitelezni. S ahogy a gyermek a szülőjét szidja, s okolja terve meghiúsulásáért, aképen a szülő is Istent szidja, s okolja terve sikertelenségéért, ahelyett, hogy keresztényként vallva magát, Istent kérdezni terve helyességéről.

Ha a szülő eképen cselekedne, a gyermeke sem parancsolgatna neki, hanem alázattal követné ebben is szülőjét, és szülője akarata szerint cselekedne!

Voltaképpen a gyermek amikor szófogadatlan, és a szülőnek parancsolgat, nem mást tesz, mint követi földi gondviselőjét. S ahogy a rosszat lemásolja a gyermek, úgy a jót is le fogja. Következtetéskép, Ha rossznak, szófogadatlannak látjuk gyermekünk, tudjuk meg, hogy nem ő a rossz, sőt ő jó, mert a jó gyermek követi szülőjét, jóban rosszban, hanem sokkal inkább mi. Így nem a gyermekbe kell beleverni azt, hogy a szülője ellen cselekedjen, hanem nekünk kell úgy viselkedni a Teremtőnkkel szemben, hogy a gyermek azt másolva úgy cselekedjék, ahogy azt tőle elvárjuk!