Azért, hogy nyilvánvalóvá váljék, a szülő számára, a gyermeke tükrén keresztül, hogy ő sem az ő Atyja szavát követve cselekszik, hanem saját akaratát akarja a Teremtőn keresztül kivitelezni. S ahogy a gyermek a szülőjét szidja, s okolja terve meghiúsulásáért, aképen a szülő is Istent szidja, s okolja terve sikertelenségéért, ahelyett, hogy keresztényként vallva magát, Istent kérdezni terve helyességéről.

Ha a szülő eképen cselekedne, a gyermeke sem parancsolgatna neki, hanem alázattal követné ebben is szülőjét, és szülője akarata szerint cselekedne!

Voltaképpen a gyermek amikor szófogadatlan, és a szülőnek parancsolgat, nem mást tesz, mint követi földi gondviselőjét. S ahogy a rosszat lemásolja a gyermek, úgy a jót is le fogja. Következtetéskép, Ha rossznak, szófogadatlannak látjuk gyermekünk, tudjuk meg, hogy nem ő a rossz, sőt ő jó, mert a jó gyermek követi szülőjét, jóban rosszban, hanem sokkal inkább mi. Így nem a gyermekbe kell beleverni azt, hogy a szülője ellen cselekedjen, hanem nekünk kell úgy viselkedni a Teremtőnkkel szemben, hogy a gyermek azt másolva úgy cselekedjék, ahogy azt tőle elvárjuk!