Mivel az egyházak a rendszerben vannak, az azokban levő ember, nem tud különbséget tenni az Isten és a rendszer parancsolatai közt. Ezért, ha az egyház a rendszer parancsolatait hirdeti, az egyházi közösségekben levő ember ezeket, Isten parancsolatainak fogja hinni. És nyugodt szívvel hajtja végre őket. Az ilyen ember megtanulja, hogy mire mi a helyes reakció, és ha a lélek mást diktálna, elhallgattatja azt, gondolván, hogy csupán rossz ösztönökkel rendelkezik, melyek orvoslásra szorulnak, s melyekre legjobb gyógyír az egyházi előljárók beszéde. Tönkretéve, megölve ezzel a lelkiismeret utolsó szikráját is. S miután meghalt a lelkiismeret, s az nem szól többé, büszkén nyugtázza, hogy ő már tökéletes keresztény, hisz nincsenek a tanulttal ellenkező érzései, gondolatai. Így válik élő halottá, meszelt sírokká az, aki nem akarja hallani Isten hangját!