A minap a telefonomon elém került egy rég nem játszott játék, ami még az előző, s arra is az előző telefonomról került rá a folyamatos átszinkronizálások révén, amellyel valamikor sokat játszottam. Egy egyszerű ártalmatlannak tűnő autós telefonos játék, melyen csak gáz és fék van, és érdekesebbnél érdekesebb pályákon kell elvezetni az autót.
Engedtem a kísértésnek és ráböktem, testi emberként emlékezve arra az élményre, amit régebb nyújtott nekem.
Csakhogy, Istennek hála, nem csak a testi ember, hanem a lélek is megszólalt bennem, és Teremtőnk általa szembesített, és tanított!
A játék nem keveset játszott volt általam, sok évvel ezelőtt és ahogy megnyitottam, lesajnálva nyugtáztam, hogy a következő pályáért, vagy autóért olyan sok pontot kellene összegyűjteni (a régieket már unom) amennyi időt ezzel én biztosan nem akarok már foglalkozni! (De miért is kellene akár csak 1 percet is vele tölteni?)
Annyira kegyelmes a mi Istenünk, hogy egy ilyen botlást, amikor csak úgy… (szabad választásból, megrészegülve egy apró gondolattól, és mi is ez az apró gondolat? ez a bennünk levő kígyó) botlunk meg, is a hasznunkra, a mi javunkra, tanításunkra fordítja: Mert, ahogy a fenti gondolatok, amelyben összegeztem, hogy ennyit én úgy sem fogok játszani, rögtön megszólalt bennem a testi ember, s benne a kígyó, emlékezve a még régebbi „szép” időkre, amikor is a 90-es években rengeteg időt pocsékoltunk számítógépes játékokra, hogy miért nem veszem igénybe a „cheat” (csalás) lehetőséget, és szerzek így pontot magamnak, s akkor nem kell végig játszani ezerszer, hogy megfelelő pontot gyűjtsek magamnak.
(A fenti gondolatok a kísértés. Aki nem tudná, így néz ki a kísértés. A kísértés, mondhatni soha sem kívülről érkezik, mert a kívánság, ami a kísértés maga, belülről fakad! Soha nem kívülről. Akkor sem, ha a kívánság tárgya kívül van. Mert lehet bármi kívül, ha azt nem kívánom meg. Ha megkívántam, én bennem született meg a kísértés. Tehát nem a külső a hibás érte, hanem a belső! És minden, ami kívül van, az a külső sötétségben van. Ezért aki még mindig a külsőségekhez ragaszkodik, az a külső sötétséghez ragaszkodik, s félő, hogy ahhoz ragaszkodván kint is reked, mert mindenki ott leli helyét, ahová ragaszkodik.)
És ahogy a testi emberben ezek a kérdések felmerültek, rögtön özönlöttek lélek által a tanítások, szembesülések, és megértések.
Szembesülhettem azzal, hogy a 90-es években, amikor mi örömünket leltük halálunkban (ugyanis, aki a kígyó bűvöletében él, az a halálba ringatja magát) Magyarul: Amikor örömünket leltük a számítógépes játékok tömkelegében, még nagyobb örömünket leltük a csalás lehetőségében. Ugyanis akkoriban a programozók, a játékokat úgy írták, hogy bizonyos „titkos” billentyűkombinációkkal, kódokat lehetett beírni, melyek hatására például a játékban végtelen élet, vagy töltény állt rendelkezésre, vagy a legjobb fegyverek, amivel esélye sem volt az „ellenségnek”. Az akkori „gamerek”, ezekben nagy örömüket lelték.
Akkor nem is sejtettük, (hogy is sejthettük volna, hisz, aki a játék nyújtotta kábulattól nem lehet hallani a lélek hangját) hogy voltaképpen tudatosan, vagy nem tudatosan, de itt is az elme programozása, s a lélek örök álomba szenderítése zajlik.
Mert mire is programoztak ezek a játékok?! Hát arra, hogy a csalás jó, a csalás örömet okoz!
Csoda-e?! Kérdezd meg magadtól, ha te is ebbe a csapdába estél, hogy a mi generációnk ide juttatta a világot, ahol az most van?!
Csoda-e?! Kérdés-e még, hogy eddig kit szolgáltunk?! Hogy melyik úrnak szolgáltunk?!
Így tanultuk meg, és fogadtuk be a csalás örömét, amit a külső világban és egymáson is alkalmazunk.
Csoda-e hát, hogy mindenki csal, s hogy mindenki át akar verni mindenkit, s hogy mindenki a más kárán akar gazdagodni, s hogy gerinctelen élősködővé váltunk?!
Csak egy ártalmatlan játék! Mit árthat egy szerény autós játék, amiben nem üthetsz el embereket (mert nincsenek is odarajzolva), hogy nem tehetsz kárt semmibe és senkibe, hiszen ez csak egy érdekes készségfejlesztő ügyességi játék!
Épp ebben van a legnagyobb átverés. Ezért tanított minket úgy a teremtőnk, hogy a kis bűn rosszabb, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy nagyobb, mint nagy bűn. Sokkal veszélyesebb, mert alattomosabb, mert ártalmatlannak tűnik. A nagy bűnről ordít, hogy az rossz! A nagy bűn nem hazudik! A nagy bűn azt kiáltja magáról, hogy én rossz vagyok! A kis bűn az, ami hazudik! Ami úgy állítja be magát, hogy ő ártalmatlan. S mivel ártalmatlannak tűnik, a csapdájába esünk!
Na ezért ártalmas egy ilyen apró érdekes, aranyos, kis készségfejlesztő kis autós játék!
Vigyázzunk, mert ami az e világ szüleménye, az nem lehet Isten teremtménye, s ha az utolsó napon is az e világ dolgaihoz fogunk ragaszkodni, kint rekedünk a külső sötétségen, és úgy járunk, mint a Noé idejében, a bárkán kívül rekedtek.
Amikor is a bárka ajtaja bezárult, s jöttek a sötét fellegek, sokan azok közül, akik ismerték Noét, és 100 éves tevékenységét, felismerték, hogy itt a veszedelem, és már meg nem menekedhetnek, ám ez akkor már késő felismerés volt, ami már nem menthette meg őket, és kint rekedtek a külső sötétségben!
És ahogy Krisztus által kijelentetett, hogy minden úgy lesz mint Noé idejében volt, nem lesz másként most sem! A világhoz ragaszkodók, a világgal együtt fognak elveszni.
S mivel a napot és az órát nem tudhatjuk, miből vagy olyan biztos, hogy nem pont ma, vagy holnap lesz az az óra! Mert nem csak az jelentett ki, hogy a napot és az órát senki sem tudhatja, hanem az is, hogy vigyázzatok, hogy váratlanul reátok ne törjön az a nap!
Most még nem késő a felismerés, a szembesülés, megtérés, hogy olajad legyen, mely világosságod lesz akkor, amikor jön a sötétség!
Vélemény, hozzászólás?