Melyik a valódi gyilkos?!
Egy nagyon érdekes dolog történt velem a tegnap éjjel, álmomban:
Egy olyant élhettem át, amiben eddig, csak ébren lehetett részem.
Az történt ugyanis, az álomban, hogy egy igen jó ismerősömmel (akivel valamikor szomszédok voltunk, és gyerekkori játszó pajtásak is.) beszélgethettünk, és egyszer csak a beszélgetés során, Isten dolgairól kezdtünk el beszélgetni. Ahogy ez megtörtént, rögtön kaptuk a megértéseket, amelyeket másokkal is megoszthattunk, és elkezdtek körénk gyűlni emberek, akik ezt jókedvvel hallgatták. És ahogy a megértésinket kezdtük megosztani, újabb megértések jöttek.
Álmomba étel is volt, emlékszem, hogy valaki, felállt a helyéről, az asztalhoz ment, és onnan levett egy nagy tányér petrezselymes krumplit, olyant, amilyent régebb a székelyföldi lakodalmakban felszolgáltak anno, és amit én nagyon szeretek. Hús nem volt mellette. Oda nyújtotta felém, hogy vegyek belőle, de azt nem fogadhattam el, mert úgy jött a szó belőlem, hogy nem állíthattam meg azt azzal az indokkal, hogy most éhes vagyok és épp falok valamit. Ahogy ez a gondolat átszaladt rajtam, az éhségem azon nyomban elmúlt.
A megértés után, amit épp mondtam, megkaptam az újabbat, és ekkor valaki ismét bejött a helyiségbe ahol beszélgettünk. És nem kezdtem be el az újabb megértésbe, ami az elsőből következett, hanem el akartam mondani ismét az elsőt, hogy azt az újonnan jövő is meghallhassa. És emlékszem, hogy abban a pillanatban, ahogy végig gondoltam, hogy az első megértést, megosszam, az újonnan jövővel, a másodikat rögtön elfelejtettem. Pedig megkaptam, és egészen addig az eszembe volt, amíg az új érdeklődő be nem jött a szobába.
Tanulság, hogy ha mi akarjuk irányítani Isten dolgait, akkor azt is elveszíthetjük, amit addig kaptunk tőle!
Az aki késett nem hiába késett, valószínűleg halogatta a bejövetelt, lekéste az elsőt. Az 5 bolond szűz is lekéste a menyegzőt, és a Vőlegény mégsem kezdte elölről a kedvükért! Mi lett volna Noéval és a családjával, ha kinyitja a bárka lezárt, és leszurkozott ajtaját, akkor, amikor páran ráeszmélve, hogy itt a vég, döngetik az ajtót bebocsájtásért esedezve, mondván, hogy „Igazad volt Noé”. Akkor Noé Isten akarata és terve ellen szegült volna!
Körül belül én is így jártam. Be akartam „engedni” azt, aki nem akart bejönni akkor, amikor még nem volt késő! (Elbukni ilyen könnyű) Erre mondják azt, hogy a pokol felé vezető út is jó szándékkal van kikövezve! Én is mondhattam volna, hogy jó szándékból cselekedtem! (Jó szándékból, Isten ellen, Jó „mai keresztény” módjára)
A megértés, amit az álombeli beszélgetésben kaphattam
A beszélgetésben valahogy szóba jött, a gyilkosság, és az öngyilkosság, és egyből azt a megértést kaptam, hogy az öngyilkos Isten szemében nem más, mint gyilkos.
Nem tudom miért kaptam ezt az álmot, és benne a megértést, viszont a szembesülést, annál inkább, hisz mint tiszta tükör, úgy láttam magam benne.
Tehát kedves olvasó, aki netán öngyilkosságot fontolsz! Kérdezd meg magadtól: Képes lennék-e gyilkosságra?! Bárki ember fia életének a kioltására? Mert úgy tudd meg, ha megteszed, Isten szemében gyilkos vagy. Isten első sorban azt nézi, hogy megölted egy gyermekét! És aki megöli valaki gyermekét, az gyilkos!
Valójában a gyilkosság és öngyilkosság közt is az a különbség, ami a kis bűn, és a nagy bűn közt!
Mert a kicsi bűn sokkal nagyobb, a nagynál. A kicsi alattomos, mert nem látható, ezért rejtve marad! A kicsi bűn, hazudik, mert azt sugallja, hogy nem bűn, hogy ártatlan, míg a nagy bűn, igazat mond azzal, hogy nyilvánvalóvá teszi, hogy ő igen is bűn! A nagy bűnről ordít, hogy ő bűn!
Így az öngyilkosság a nagyobb gyilkosság, mert, aki gyilkos, az első sorban testet öl, de aki öngyilkosságot követ el, az lelket!
Vélemény, hozzászólás?