Vajon tudunk-e úgy bűnt elkövetni, hogy azt a bűnt nem mi követtük el?!

A válasz az, hogy igen!

A bűnt nem csak úgy lehet elkövetni, hogy táptalajt adunk neki, és megfogan bennünk, ahogy a paradicsombeli kiűzetés előtt Ádámban és Évában is megfogant, és ahogy megfogan mai napig is bennünk a propaganda által, hanem úgy is, hogy öntözzük azt.

Mert minden terméshez 2 dolog kell, legyen az jó vagy akár rossz gyümölcs:

  • Először is meg kell fogannia, amihez táptalaj kell.
  • Másodszor pedig, ha megfogant, életben is kell maradnia. Ami azt jelenti, hogy fogantatás után táplálni, ha úgy tetszik, locsolni, öntözni kell azt.

Így történt ez velem is nem rég, amikor meghívást kaptam arra, hogy megnézzem egy ismerősöm szépen felújított házát, amit én elfogadtam, mert bevallom ebben a történetben én duplán vagyok bűnös, hiszen egy kicsit a kíváncsiság is hajtott.

Ám nem sokkal azután, hogy elfogadtam a meghívást, a lélek jelzett, hogy amit teszek, az nem más, mint a bűn másban való táplálása.

Azzal, hogy elfogadtam a meghívást, megerősítettem abban a vágyában, hogy eldicsekedhessen, a földiekben való gyarapodásában. És azzal, hogy elmenve hozzá megdicsérem, hogy minden milyen szép, az egót elégítem ki. És abban erősítem meg, hogy ezt neki tovább kell folytatnia. Hiszen, ahhoz, hogy újra megkapja ezt a dicséretet, hogy az elme új kielégülést kaphasson, újra meg újra gyarapodnia kell ezen földiekben. Addig tesszük mindezt, amíg a földiekbe bele nem fulladunk.

És ebben a történetben, én volnék az, aki a megfogant rossz gyümölcsöt táplálom, és locsolom, éltetem és nevelem, más földjében, bűnrészessé válva, s mint rossz kertész nagyobb bűnbe esve, mint az, aki által megvalósul.

Itt is visszatükrözve azt, hogy a kis bűn, sokkal nagyobb, mint a nagy bűn, hisz sokkal alattomosabb. Tehát láthatatlanabb, így látszólag kisebb, a földi törvények szerinte meg sem történt, az amit én követtem el ebben a történetben.

De miért követjük el ezeket a bűnöket és miért vagyunk kertészei ezen gyümölcsöket termő fáknak?!

Mert bennük is hasonló fák teremnek hasonló gyümölcsöket. Mi is az ilyen gyümölcsöket termő fákat növeljük, a saját lelkünk termőföldjében, várva a rossz kertészeket, akik ápolják ezeket a fákat bennünk.

Emlékszem, nem is olyan régen, még pár évvel ezelőtt, amikor összeraktam egy valódi vintage országúti kerékpárt, gondosan, felújítva, mintha akkor vették volna le a kirakatból, holott a legfiatalabb alkatrésze 40 éves volt akkor. Alig vártam, hogy eldicsekedhessem vele, és alig vártam, hogy megdicsérjék, hogy visszaigazolást nyerjen munkám eredménye. A sok visszaigazolás pedig akkora örömöt okozott az egómnak, hogy rögtön neki is láttam egy következő, még régebbi országúti kerékpár felújításának, eredeti állapotba való hozásának.

De így voltam az íjkészítéssel, meg megannyi egyéb földi örömöket, és élvezeteket adó dologgal.

Sajnos azt láthattam meg (és itt a sajnos a ténynek szól, annak, hogy ez van. Mert Istentől való kegyelem, és áldás ezeknek látása, mert a felismerés és a beismerés az első lépés a szabadulás felé. Felismerés, és beismerés nélkül nincs szabadulás. És szabadulás nélkül nincs üdvösség!) szóval azt láthattam meg, hogy ha valamit nem pénzért csinálunk, akkor azt az ego kielégítéséért tesszük. És semmiképp nem a lélek, vagy a jó földben levő jó fa gyarapításáért, hogy az jó gyümölcsöt teremjen.