Áramszünet?

Kedves embertársak: Egyre szomorúbb vagyok azért, amit a világban látok, ami az emberiséggel történik. Azért, hogy azt kell látnom, hogy ma, még a világosság is sötétség mi bennük. És azt, hogy ez a sötétség egyre mélyebb és sűrűbb.

Nem tudom mennyien tudjátok rólam azt, hogy én ritkán kapok álmokat. Engem általában ébren tanít a mi Teremtőnk. Ezért leginkább megértéseket kapok, melyeket többek közt, itt osztok meg veletek. Ám, amikor álmot kapok, akkor az annyira egyértelmű, hogy még én is képes vagyok felfogni, megérteni.

Ez történt ma hajnalban is, amikor egy érdekes álomképpel ajándékozott meg a mi teremtőnk. És amikor megérthettem az álom egyértelmű jelentését, szinte úgy éreztem magam, mint Lót Sodomában, amikor az Istennel alkudozni kezdett, hogy ha csak egy embert talál, ne pusztítsa el a várost.

Egyszer már figyelmeztetett Isten a „Szürke kocka” című álomban arra, hogy merre tart a világ, és hogy milyen egyszerű lehet ebből a szürke kockából kilépni, a tiszta, füves legelőre.

Sajnos most nem a szürke kockáról, hanem a „sötét” „kockáról” kaphattam álmot.

Azt láthattam álmomban, hogy bent voltunk egy tömbház egy lakrészében. (vagyis egy lakásban, egy „blokklaksban”) Este volt, és már mindenki le volt feküve az ágyban, a hálószobában. Már csak én voltam ébren, és a konyhában, talán még… aznap utoljára evéshez készülődtem. Mivel este volt, (tehát sötét) gondoltam felkapcsolom a villanyt, hogy lássak testi szemeimmel. Fel is kapcsoltam, és meglepődve vettem tudomásul, hogy a villany nem gyúlt fel. Ekkor bementem a hálószobába, ahól a paplan alatt már csak a feleségem mocorgott, és ott megpróbáltam felkapcsolni a villanyt, ám ott sem jártam sikerrel.

A hálószobában volt egy TV, ami be volt kapcsolva és az ment. Ekkor el kezdtem ébresztgetni a feleségem, hogy megosszam vele ezt a furcsa jelenséget, és mondtam neki, hogy megyek és megnézem, nem-e csak leverte valami a biztosítékot, és azért nem égnek a villanyok. A TV meg biztos más áramkörhöz van csatlakozva, az azért megy.

És már mentem is a biztosítéktáblához, ahol 2 megszakító volt (lecsattanó biztosíték) Egy fő, és kismegszakító. És egyik sem volt kioldva. Ezzel nyugtáztam, hogy itt valami másról lehet szó, mert minden áramkör rendben van.

Ezzel…, mivel láttam villany nélkül is sötétben, visszamentem a konyhába, újabb bizonyságér, és kinyitottam a hűtőszekrényt, hogy lássam, ott ég-e a villany, és láttam, hogy ott sem gyulladt fel, amikor az ajtót kinyitottam.

Gondoltam magam, hogy „hm…, ez érdekes” és azzal visszacsuktam. Közben ahogy visszacsuktam a hűtőszekrény ajtaját, tudatosult bennem, hogy a hűtő zúg, tehát megy, kap áramot. És visszaemlékezve, az is tudatosult bennem, hogy mér azelőtt is zúgott, hogy én kinyitottam volna, sőt, mindvégig ment, ahogy én a villanyokat próbálgattam.

Eddig tartott az első álomkép.

Az álom sok mindent elmond, arról, amiben ma a világ van, és sok mindent elmond az én hitetlenségemről, Tamásságomról, gyarlóságomról.

Először is mit jelentett, hogy nem égtek a villanyok?! Hát azt, hogy a világ sötétségben van, és annyira, hogy már nem lehetett világosságot gyújtani. A kapcsolók nem reagáltak. Csak egy dolog adott fényt, a fenevad képe, képernyője, amin keresztül hallatja, nagyokat mondó száját. A szoba, a lakás, a rendszert jelentette, amiben vagyunk, amiben elalszunk, s ahol már nincs helye a világosságnak, ahonnan a világosság, kiűzettetett. S ahol csak egy útmutató lehet, a rendszer által propagált irány.

Milyen beszédes, hogy TV, ami folyton be volt kapcsolva, a hálószobában volt, ahol aludtak a házban lévők. Mit jelent ez?! Hát azt, hogy média az, ami bealtat, ami nem enged bennünket felébredni. A média arra való, hogy mély álomba merüljünk tőle, s hogy álomban is tartson. Ezért nem volt kikapcsolva a hálószobában, miközben aludta a ház népe.

Érdekes kép volt álmomban az, hogy habár éjszaka borult a házra, sötétségnek kellett volna lennie, mert a villanyok sem égtek, én mindent úgy láttam, mint ahogy látunk estefelé, amikor épp csak kezd szürkülödni, amikor a nap már lebukott a hegy mögött.

Amikor ezt a képet megérthettem, elszégyelltem magam, és rögtön feltettem a kérdést, hogy egy magam fajta gyarló embernek is lehet annyi olaja, hogy világíthasson, hogy láthasson akkor is, ha eljön a sötétség?! És ez az egyik kép, amiért meg kell osztanom veletek ezt az álmot, hogy talán még nem késő, és még épp lehet kérni olajat, attól, aki mer venni magtól az élő Krisztustól tűzben megpróbált aranyat, és fehér ruhákat, hogy öltözete legyen, hogy látszon k, a mezítelenségének rútsága.

És most írnék egy keveset az álomba mutatott gyarlóságomról is, mielőtt úgy tűnne, hogy dicsekszem azzal, hogy én láttam a rendszer sötétjében. Mert az, hogy láthatok, nem az én érdemem. Ha rajtam múlt volna az életem, akkor eddig vagy nem lenne, vagy, ha földi értelembe lenne is, valójában csupán egy meszelt sír lehetnék, aki már itt a földön elnyerte volna jutalmát. Mert akinek jutalma van az emberektől a földön, az kifizettetett, így jutalmul nem kaphatja meg a mennyeknek országát.

Az álomban amikor nem gyúlt fel a villany, egyből spekulálni kezdtem, és még több bizonyság kellett. Az álomban, háromszor is elbuktam. Háromszor is kételkedtem az igazságban, ezzel háromszor is megtagadtam azt. Tehát, amikor először nem gyúlt, fel nem hittem, és megpróbáltam a hálószobában is. És, amikor ott sem gyúlt fel, ám a Tv ment. Nem hittem. Újra spekuláltam, hogy áh… biztos, csak más áramkörön van a TV, az azért megy. És elmentem, hogy nézzem meg a biztosíték táblát. Nem tudom, hogy villanyszerelők olvassák-e ezeket az írásokat, vagy olyanok, akik picit értenek hozzá. Az álom leírásában elhangzott, hogy csupán egy kismegszakító volt. Mit jelent ez?! Hogy csupán egy áramkör volt a rendszerben! Értitek mit jelent ez?! Hogy mindegy, hogy élelmiszeripar, (a hűtő, ugye) az energia piac (a villany), meg minden, amit közöl a média, mindent ugyan az erő, ugyan az a kör (áramkör) ugyan az a szellemiség éltet. Egy rendszeren, egy „vérkeringésen” vannak. És, amikor ezt megmutatta számomra Isten, ismét megtagadtam őt. Elmentem a hűtőhöz újabb bizonyságér, hogy oké, a villanyok nem mennek, de akkor egy más szerkezetben, egy más szervben működik-e, és ott sem égett a villany, ott sem volt fény. Mert, ha a rendszerben már nincs mi világítson, akkor a rendszeren belüli szervekben, szervezetekben sincs ahogy.

Kedves Embertársak: A fények kialudtak, ami azt jelzi, hogy a rendszerből, mára kifogyott az igazság legapróbb szikrája is, és sötétség borult a földre.

Bízom, benne és esdeklek, hogy az álomban azért késztetett arra Isten, hogy költsem, ébresszem a feleségem, és azt jelenti ez a jelenet, hogy még szükség, még kell, még talán lehet ébreszteni. Igaz az is benne volt az álomban, hogy igen, megmozdítottam a feleségem, de sikerült teljesen, csak félig felébresztenem. Amolyan félálom formában volt.

Egy ilyen álomban a feleség nem a fizikai testet, a fizikai személyt jelenti, akinek én gyűrűt húztam az újára, hanem a világból azt a szeletett, amivel egykoron házasságra léptem. És sajnos ezt látom, hogy most, hogy már nem tudok villanyt kapcsolni, akik a rendszerben alszanak jelen pillanatban, ha meg is ébrednek, azt nem tudják teljes valójukkal megtenni, így rögtön vissza is alszanak.

Egy nagyon fontos, és érdekes kép volt az álomban: hogy ez a TV, ami a hálószobában mondta az „altató esti mesét” Tőlem függetlenül ment.

Mit jelent ez? Hát azt, hogy nem volt számomra elérhető kikapcsoló gombja, nem tartozott hozzá számomra elérhető táviránytó. Tehát nem tudtam irányítani, mert nem én irányítottam. Mert a rendszert, a médiát nem mi, irányítjuk. A propagandát más számára nem tudjuk kikapcsolni, nem tudjuk befolyásolni. Mert a TV, azok számára ment, akik a hálószobában voltak. Én a konyhában voltam. Rám nem volt hatással a TV hipnózisa.

És végül az álomban volt egy számomra igazán szomorú dolog. Az, hogy ez nem jövő, nem múlt idő volt, hanem jelen idő. Sajnos ez most történik. Mostanra teljes mértékben elfogyott az igazság a földi rendszerekből. Elérkezett a teljes sötétség ideje.

Én csak reménykedni tudok, hogy azok közül, akik ezt olvassák, lesz még egy-két olyan lélek, akik nem úgy jár, mint az 5 bolond szűz, akik csak akkor vették észre, hogy nyakukon a sötétség, amikor már nem láttak. Ám ekkor már késő volt olajért menni, mert mire visszaértek, már az ajtó zárva volt.

Ezt az álomképet, egy másik követte.

Egy vonaton voltunk, amin alig voltunk páran. Ez a vonat régi volt, ütött-kopott, mint a CFR vagonjai. Ebben az rövidke álomban azt láthattam, hogy másodmagammal voltam, és álltunk a másodosztályú kopott vagonban, holott sok ülőhely lett volna. Ez a vonat is árammal ment, ám ebben sem égett villany. És az ablakon azt láthattam, ahogy mellettünk egy ugyancsak árammal működő, hosszú tehervonat, nagy sebességgel elszáguld mellettünk. A miénk személy vonat volt. A kopott, lassú, míg a mellettünk elhaladó, teher vonat volt, erős, és gyors.

Ezt a képet pedig rátok bízom, illetve arra, hogy ki-ki lélek által megkaphassa ennek értelmét.