A próféta jelentése:
Általános értelemben: egy olyan személy, aki kapcsolatba lép az isteni lénnyel, majd annak nevében beszél és közvetítőként szolgál az emberiség számára azáltal, hogy üzeneteket vagy tanításokat közvetít e természetfeletti forrásból. (Wikipédia)
Milyen a próféta?
Szabad, független a pénztől, az anyagi érdekektől. Nem akar földi hatalmat. Ekképp pártatlan. Nem kedvez semmilyen emberi érdeknek. Csak és kizárólag az emberi lélek szabadulásának lehetőségét és üdvösségét tartja szem előtt.
Milyen a hamis próféta?
Nem szabad, mert érdekeltségei vannak. Szereti a földi jólétet. Ezért az ő jólétének függvényében kedvez annak a hatalomnak, annak a félnek, amely biztosítja azt az ő számára.
Mindig léteztek próféták, és hamis próféták. És mindig is létezni fognak, amíg menthető lélek lesz a földön.
A Bibliából tudjuk, hogy Jézus Krisztus betöltötte a tökéletes próféta szerepét azáltal, hogy az életével és az önként vállalt kereszthalálával tanúságot tett arról, hogy neki nincsenek anyagi és földi érdekeltségei. Még a saját barátjainak sem kedvezett. Pétert, aki kísértette őt a szenvedés kertjében, mondván, hogy nem kell meghalnia, elküldte magától, sátánnak nevezvén őt. Az ő barátai nem csupán apostolok voltak, hanem próféták is, akik az ő munkáját tovább folytatták a Földön, figyelmeztetve az embereket arra az egyszerű tényre, hogy ami az emberi világban zajlik, nem Istentől való, és létezik a Mennyek országa, ahová csak azok léphetnek be, akik az igazság fényében felismervén az elbukott emberi lét hiábavalóságát, megtagadják a testi életüket, azért élnek, hogy megismerjék, és hirdessék Isten tökéletes tervét az emberek között.
Jézus nem csupán próféta volt, hanem Isten szeretetének és kegyelmének tökéletes megtestesítője. Isten fia, akiben a mi Atyánk „örömét lelte”. Az ő példájával az Ég és a Föld Teremtője megmutatta nekünk, hogyan válhatunk mi is az ő gyermekeivé, akik földi életükben a világ világosságaként szolgálják a megvakított, testileg megbetegített, lelkileg meggyötört emberiséget.
Következésképp, akik Jézus Krisztust megismerik, az Ő szavát örömmel fogadják, és cselekszik, prófétai szerepet töltenek be életük végéig, figyelmeztetvén, és tanítván az igazságra szomjazó embereket, hogy megismerjék, és megcselekedjék Jézus életre hívó szavát.
Viszont a tömeg, amely nincs tudatában az ő valódi, istenadta identitásának, ekképp az öregedő, gyengülő és haldokló testtel azonosul, gyűlöli Isten gyermekeit, az igaz prófétákat, mert az ő szavaik leleplezik az elbukott emberi lét hiábavalóságát. Akik a testüket féltik a lelkük helyett, Isten igazi prófétáit gondolják az ő ellenségüknek a hamis próféták helyett, akik a testtel együtt a lelket is a kárhozatra ítélik.
„Kereszténység, Kereszténység! Ki megölöd a prófétákat, megkövezed, és kigúnyolod azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnyai alá; és te nem akartad.
Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.
Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!”
Bizony boldog az a fül, amely meghallja e szavak üzenetét, és az a szív, amely megérti a Magasságos Isten életre hívó szavát, amely azok által adatik, akik letették a földi életüket azért, hogy embertársaik lelkét megmentsék. …mert a test nem használ semmit. Mindannyiunk teste öregedik, és az enyészet martalékává válik. A lélek az, ami megelevenít. Jézus Krisztus szava élet, és lélek, amit megismervén, és megértvén minden lélek örököse lehet a Jóságos Teremtő Isten gyönyörűséges ajándékának, az örök életnek.
forrás: a Kiáltó Szó tollából
Vélemény, hozzászólás?