Elég-e megtalálnunk a keskeny utat az üdvösséghez?!

A válasz az, hogy nem elég! Nem elég, mert sajnos annyi rajtunk az élet során rénk rakódott málha, hogy ezzel a sok teherrel együtt nem férünk át azon a szoros kapun, mely a keskeny úton van!

Az átjutáshoz meg kell tudnunk szabadulni a sok tehertől, melyre egymagunk képtelenek vagyunk. Viszont nélkülünk, még maga a megváltó sem tud tőlük megszabadítani, mert a Teremtő szabadat akaratot adott az embernek. És mi a szabad akarat által, és a felismerések által, melyek megmutatják számunkra a terheket, hozhatjuk meg a döntés mely által Krisztus megszabadíthat a terhektől!

Az ebben a bejegyzésben foglaltak jó példa arra, amire a mi Urunk tanított a tálentum történetében. Mégpedig az, ahogyan a tőle kapott befektetés megtérül, és megsokasodik, amivel a mi Urunkat, azaz az igazságot gyarapítjuk, ami által mi is gazdagodunk.

Ebben a bejegyzésben a befektető „szolga” egy útitársunk, én meg a pénzváltó vagyok, aki által a kincs (viszont helyesebb, ha úgy fogalmazok, hogy akiben) megsokasodik.

Egy útitársunk kapott egy szép bizonyságot, melyet, amikor egy másik útitársunk megosztott, meghallhattam, ezáltal újabb megértések születhettek, megsokasítva a „befektetést”.

Számomra azért szép ez a bizonyság, mert egyrészt önmagam is keresztül mehettem ezen, másrészt újabb megértésekre tehettem szert általuk, melyeket most meg is osztanék veletek, hogy én is befektessem azt, amit kaphattam. Hogy ne csak pénzváltó, hanem Atyám által kapott kincsek befektetője is lehessek.

Íme útitársam bizonysága:

Egy rövid, de annál gyönyörűségesebb álomkép!

Hazafele tartva a munkából, az első kanyar után arra lehetett figyelmes, hogy a széles út, amelyen tart, kétfele válik. Az egyik ágán megy tovább a széles út, a másikon meg egy keskeny út halad tovább, és arra érzett késztetést, hogy ne a megszokott úton, hanem a másik, a keskeny úton haladjon tovább.

A keskeny út zöld füves út volt, oldalán patakocskával szegélyezve. Amint ezen a keskeny úton haladt, egyszer csak egy kis fa kapu előtt találta magát. Ez a kapu be volt szögelve, oly erősen, hogy azt nem lehetett csak úgy kinyitni, felfeszíteni. Már azért sem, mert a szögek, a kapu túloldaláról voltak beverve, és az innenső oldalán a szögek vissza voltak görbítve.

Az útitársunk kezdetben megpróbálta kihúzni a szögeket, a kezében levő pajszerrel, (baltával) és harapófogóval, ám ezekből nagyon nagy erőfeszítések árán csak 1-2 sikerült. Nem-sok próbálkozás után rádöbbent arra, hogy egyedül ez nem fog menni. Már csak azért sem, mert a szögek fejei a túloldalon voltak, amik nagyban nehezítették azt, hogy keresztül bújjanak a fa kapun. Ám érezte, hogy van valaki a túloldalon, aki kihúzhatná a szögeket, amennyiben az innenső oldalon a pajszerrel kiegyenesítené a szögek végeit.

Eddig az álomkép.

Azért fogott meg engem ez az álomkép, mert az a megértésáradat, amit általa kaphattam, azzal együtt, amit az eredeti felvételben hallhattam, majdhogynem a teljes evangélium, hiszen mindent megmutat számunkra, ami ahhoz szükséges, hogy átléphessünk a szoros kapun.

Amelyek a megértések után annyira egyértelműek, hogy az elme azt is kérdi tőlem, hogy egyáltalán miért kell ezeket leírni, hisz annyira nyilvánvaló, és egy értelmű, hogy fölösleges leírni. Ám a megértések előtt, és ami előtt nem született meg bennem a kívánság a keskeny út iránt, számomra is érthetetlenek voltak, és egyáltalán nem mondtam volna egyérltelműeknek ezeket. (Így mégiscsak leírom)

Az első kép már az evangélium, hisz Krisztus nem másról beszél, mint egy széles, és egy keskeny útról.

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

Máté 7, 13:14

Az álomban a többiekkel együtt a széles úton ment az, aki e bizonyságot kapta, ám látott egy keskeny utat, azaz megtalálta a keskeny utat, és késztetést érzett rá, hogy azon menjen tovább, noha eddig örök életében a széles utat járta. És most jön a hamis közmondás, ami által el lehet tévedni, ami nem más, mint „Járt utat, járatlanul el ne hagyd”. Vajon mi lenne, ha el nem hagynánk soha a járatlan utat?! Hát soha nem találhatnánk meg a keskeny utat. Azaz, ha meg is találnánk, meg is pillantanánk, soha nem lépnénk rá, hisz az járatlan, ismeretlen számunkra.

Ám nem volt elég, nem elég megpillantani, de még rálépni sem elég erre az útra, mert habár szép az elején, önmagunkban kínos lesz az nagyon hamar, és olyas valami, amin önerőnkből nem mehetünk tovább. Hisz a folytatáshoz be kell mennünk a szoros kapun. És itt adta a lélek az újabb támpontot az evangéliumból, hogy mi is az a szoros kapu, és hogy hogyan lehet azon bemenni. Hát csakis alázattal.

Először is, röviden arról, hogy Krisztus ott van a másik oldalon. Teljesen egyértelmű, hisz Ő maga mondta, és mondja nekünk, hogy „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” Tehát egyértelmű, hogy ott áll a másik oldalon. Csakhogy mi beszegeztük azt az ajtót millió és egy szeggel. És amíg nem teszünk róla, hogy kinyílhasson az ajtó, addig mindhiába fohászkodunk esténként, hogy „Ments meg Ó Uram minket”. Mert nem fog tudni megmenteni, amíg a kezünkben levő pajszerrel, a szegeket nem indítjuk meg!

És, akkor hogy hogyan lehet a szegeket megindítani: Hát nem máshogy, mint alázattal, amire a következő ige a támpont, azaz ezt mutatta meg számomra a lélek:

Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

Máté 19, 24

Mert mi is az a tű foka?! Így hívtak egy kaput, melyen a felmálházott tevéket kellett a kereskedők keresztül hajtsák, ahhoz, hogy útjukat tovább folytassák. És milyen nagy tanítás van ebben is, hisz a tevék, akik nagy terheket hordoztak, akár csak mi, csakis úgy tudtak ezen a kapun átkelni, hogy térdre ereszkedtek. Különben nem fértek keresztül ezen a kapun, melyet tű fokának hívtak.

És a térdre ereszkedés minek a jelképe?! Hát az alázatnak, kedves olvasók! Vagyis úgy tudjuk többek közt a szegeket meglazítani, hogy őszintén alázattal tesszük mindezt, belátva, hogy minden szeg a mi hibánkból került olyan erősen abba a kapuba. És hajlandóak vagyunk alázattal, térdre esve (akár a tevék, öszvérek, a rajtunk nehezedő tehertől térdre kényszerítve) kérni a túloldalon váró Krisztust, hogy segítsek a szegeket kihúzni. Mi innen egyengetjük ki, Krisztus meg a túloldalról távolítja el.

És látjátok milyen beszédes ez is?! Hogy mi nem tudjuk azt önállóan kihúzni! Kihúzni csak Krisztus tudja, akkor, ha mi megsegítjük, azaz akarjuk azt ezen az oldalon!

Az eredeti felvételt megmentette a kialtoszo.hu blog szerkesztője, és az alábbi linken megtekinthető, meghallgatható: https://kialtoszo.hu/egy-ateista-alma/

Powered by RedCircle