Hazug eledel

Az előző bejegyzésben egy álomképet oszthattam meg a rendszerről, és arról, hogy aki azokat a célokat tűzte ki maga elé célul, melyet a rendszer sugall számunkra, melyet a rendszer tesz kívánatossá, ha vissza nem fordul, félő, hogy már nem fog leérni a dombról, amikor lejár a kegyelmi idő! Pont úgy, ahogy a 10 szűz lány közül 5 kint maradt a sötétségen, akik már nem jutottak be a menyegzőre.

Folytatás a második álomképpel

A dombról leérve egy városrészbe találtuk magunkat, ahol bementünk egy ajtón, és szobáról, szobára jártunk. Minden szoba egy picit más volt. Nem tudom hány szobán mentünk keresztül, míg végül egy olyan helyiségbe értünk, amelynek volt ablaka, és kijárata a szabadba is, és az ablakra nagy zöld betűkkel, feliratozva volt, hogy 100% bérelhető.

Ez a helyiség mint kiderült egy metró megállóhoz tartozott, ám a felszínen helyezkedett el, nem a föld alatt. Megkérdeztem az egyik ott levő idegent, hogy mit jelent, hogy 100% bérelhető?! Azt felelte, hogy azt, hogy aki ezt kibérli, az alatt az idő alatt azt csinál ott, amit akar, tehát teljeskörűen használhatja. Ott alhat, házi bulit tarthat, amit akar. Talán épp egy ilyen házibuli végére érkeztünk be.

Ebben a helyiségben, egy asztalnál állva, (mint egy álló fogadáson, és az asztal is ilyen magas volt) két ember falatozott egy tányérból. A tányérban édes sütemények voltak. Nem volt roskadásig, de még volt benne. Ez a két ember, akikről tudtuk, hogy velünk ellentétes nézeteket vallanak, invitált, hogy vegyünk, és falatozzunk velük.

Ahogy az asztalnál álltam, és szemügyre vettem az asztalt, ahol a bal felem az egyik, a jobb oldalamnál pedig a másik idegen állt, azt vettem észre, hogy tőlem kissé balra az asztal közepe táján a tányér volt a süteményekkel, s a jobb oldalamon levő ember és köztem, az asztalra ki volt téve egyetlen egy sós péksütemény, aminek nem volt gazdája. Ez a péksütemény nem volt már teljesen friss, és egy picit meg is volt nyomulva, mégis szívem szerint a péksüteményt ettem volna. De nem volt bátorságom azt megenni, nem tudva, hogy valakiét eszem-e meg, így az édes süteményből vettem.

Álom jelentése

Az álom jelentése, röviden azt mutatja, hogy mi ugyan azt fogyasztjuk, mint azok, akiket nem szeretünk, és akikkel ellentétes nézeteket vallunk, akiket esetleg ezért meg is vetünk!

Mert különb-e az ember a disznónál, ha ő is moslékot eszik, ha ő is a disznók vályújából eszik?!

A péksütemény, a kenyérféle, a valódi tiszta eledelt jelenti, ami ott volt hagyva. Azt kapta valaki, de az a valaki ott hagyta, és az embereknek nem kellett az élet sójával sózott, mennyei eledel. Helyette mindenki ette, az édes mázzal bevont „eledelt”.

Az álom arra int, és arra figyelmeztet, hogy mi sem vagyunk különbek azoknál, akiket lenézünk, akiket megvetünk, mert mi is ugyan abból a tálból, ugyan abból a youtube, tiktok, facebook, twitter és vég nélkül sorolhatnánk azoknak a moslékos vályúknak és mázas süteményeknek a sorait, amelyeket közösen fogyasztunk azokkal, akiket megvetünk.

Persze az otthagyott péksütemény azt is jelenti, hogy az otthagyott, meg nem tört, és szét nem osztott kenyér, már senkinek sem kell. És jelenti azt is, hogy ma már odáig jutottunk, hogy inkább eszi mindenki a mázas eledelt, a cukormázal van bevonva, ámítva az ízlelőbimbóinkat, mintsem az életet adó mennyei eledelt fogyasztanánk!