Sajnos egyre több embert, szülőt, gyereket érint az autizmus. Valamilyen szinten jómagam is érintett vagyok, több vonalon is.

(Előre bocsájtom, hogy ebben a cikkben több ellentmondás is lesz. Ám aki lélek által tudja olvasni ezen sorokat, megláthatja, hogy ezek az ellentmondások, nem is azok. Csupán az elme számára ellentmondás. Az igazság számára viszont nem. Bízom benne, hogy a lélek kibontja mindazok számára ezen ellentmondások jelentését, akik ennek megértésére nyitottak lesznek.)

Elől járóban, hadd mondjam el, hogy én magam is kaptam meg többször azt a jelzőt, amikor szeretteim, vagy a világ nem tudott velem mit kezdeni, hogy autista vagyok. Tény, és beismerem, több olyan alapvető tulajdonságom, reakcióm is van, amelyek együttes jelenléte, egy embernél, az orv-os tudomány által, autizmuskén diagnosztizált.

Mindezek ellenére, azt kell mondanom, és írnom, hogy mint olyan, az autizmus nincs és nem létezik. Viszont azt is kell mondanom, hogy mégis van. Van, mert valójában két féle autizmus van. Persze az orvostudománytól nem várhatjuk el, hogy ezzel a ténnyel foglalkozzon, mert nem várhatjuk el azt, hogy ezt belássa, hogy ezt a tényt elfogadja.

Van egy természetes, vele született autizmus, és van egy mesterséges autizmus, ami utólag alakul ki, az amúgy teljesen „egészségesen” született gyermekeknél. (egészségesen idézőjelben, mert amúgy minden gyermek egészségesen születik a világra! Mert nem az az egészséges, akire az orvostudomány rányomja a „egészséges” pecsétet, és nem az az egészségtelen, akire az orvostudomány, ezt a pecsétet nyomja rá, hanem az, az egészséges, aki az élet Teremtője pecsétje alapján egészséges, akiben az az élet van, amit maga Krisztus is kínál számunkra.)

És most elmesélnék egy kis történetet, ami velünk történt bizonyságául annak, hogy, amit lélek által mondhatok, az úgy van!

A nagy-cirkusz!

Mint biztos tudjátok, 3 gyerekünk van. 2 kislány, és egy fiúcska. A két lány a nagyobbak, ők már iskolásak. És egyszer, egyik iskolai év végén, mindketten dicséretben részesültek, melyet egy ingyenes Fővárosi nagycirkusz belépővel jutalmaztak.

Nekem igaz nem füllött a fogam cirkuszt nézni, ám a család unszolására, nem jó kedvemből, de elmentem. Elmentem, hogy a család többi tagja is hátha meglátja, azt, amit én Isten kegyelméből már azelőtt megláthattam, hogy elindultam volna erre a cirkuszi előadásra. Amiről mindenki tudja, hogy nem más, mint a szemfényvesztés mesteri művelése.

Elérve a cirkuszba, bemutatva jegyeinket, helyet foglaltunk, és kisvártatva elkezdődött az ominózus előadás, ami a gyerkőcöket először el kezdte lenyűgözni. Sok volt a fény és hangeffekt, amelytől teljesen káprázatba estek.

És itt fel is hívnám egy „aprócska” tényre a figyelmet, hogy mit is látunk a cirkuszban?! Vajon valóság az, amit ott látunk?! Ott vajon az igazságot, vagy a hazugságot látjuk?! Minden, amit a cirkuszban látunk, igaznak tűnik, úgy látjuk, hogy valóban megtörténik. Viszont, ha belegondolunk, tudjuk, hogy miden pillanata hazugság a produkciónak, mert a kardnyelő nem nyeli le a kardot, és bűvész nem választja el a szép nő fejét a testétől, noha úgy tűnik, hogy ezt teljesen valóságosan megteszi. És még hosszan sorolhatnám azokat a trükköket, melyek úgy látunk, hogy megtörténnek, holott valójában nem.

Tulajdonképpen a cirkusz nem más, mint a világ tükre! Amikor megvesszük a belépőt a cirkuszban, voltaképpen azért fizetünk, hogy becsapjanak minket! (nem tudom, hogy mennyire érthető, amit mondok, de szeretném, hogy ezt minél többen megértsék, ezért megismétlem: Azért fizetünk, hogy becsapjanak minket.)

Valójában, amikor kifizetjük a kábelTV-t, az internetet, a heti, napi, vagy havilapot, ami jár nekünk (az újság) mert úgy gondoljuk, hogy egy ennyi jár nekünk, amikor kifizetjük a vakációnkat,… stb, mind, mind azért fizetünk, hogy becsapjanak minket. És ha becsaptak, mert fény derül rá, eljátszuk a felháborodottat, egyesek még törvényre is mennek, mert sértve, átverve érzik magukat.

És itt megkérdezném minden kedves olvasótól, aki került hasonló helyzetbe: Miért sértődtél meg?! Hát nem te fizettél azért, hogy átverjenek?! Pénzt adtál egy szolgáltatásért! Te vetted meg az átverést! Akkor miért vagy megsértődve?! Te voltál az, aki odamentél és kérted az átverést pénzért. Na ezért nem nyerhetsz egy ilyen perben, amikor átverve érzed magad. Mert pontosan azt kaptad, amiért odamentél, amiért fizettél. Az más kérdés, hogy elhitetted magad, hogy, amiért fizetsz, az jó és igaz!

Soha nem az a hibás, aki árulja, hanem az, aki megveszi! Valójában semmi más nem történik, mint ami történt a paradicsomban. A kígyó árulta a hazugságot. Ám azért, hogy Éva és utána Ádám is vevő volt erre a hazugságra, nem a kígyó volt a hibás! Hanem Éva, és Ádám, hogy ezt megvették, hogy megették, hogy bevették.

Szóval nézték, nézték a gyerekeim az előadást, ami 3 órás volt. (ezt nem tudtam, mert ha tudom, hogy 3 órát kell nekem ott bent elviselnem, lehet, hogy nem tudtak volna rávenni, hogy elkísérjem őket) Mígnem egyszer csak a kisfiunk, aki gyakran állít tükröt elénk, és aki által a mi Teremtőnk gyakran szembesít, és tanít, kiakadt. És határozott jelét mutatta annak, hogy nem bírja tovább ezt a szemfényvesztést.

Egyszerűen képtelen volt tovább csodálkozni, élvezni a produkciót. A kis agyacskájának sok volt az az impulzusmennyiség, amivel szembesülnie kellett.

Aztán valahogy lejárt az előadás, és az úton hazafelé, teljesen úgy viselkedett, mint egy autista kisgyerek, akit nem lehet felvinni a tömegközlekedésre. És valójában ez az a történet, ami kapcsán megszülethetett, az „Autizmus üzenete” című bejegyzés ebben a blogban.

Mégis azért kerül sor csak most ennek a cikknek a megírására, mert jóval később érthettük meg azt, hogy hogyan lesz a fenevad hatására autista egy egészségesen született gyerek.

Tehát hogy is lesz az egészséges gyermekből autista?!

Nos az Isten, amikor megalkotta a tökéletességet, úgy rendelte el, hogy a gyerek szép lassan fejlődjön. Játszon, ismerkedjen a teremtett világgal, hogy elméjével is megtanulhassa azt, ami a lélek számára már ismert.

Ehhez pedig az ÚrIsten, a teremtett világba pont annyi impulzust helyezett el, amennyi pont elég egy kisgyermek agyacskájának fejlődéséhez, tanulásához, növekedéséhez! Egy, az orvos tudomány által, neurológiai problémákkal diagnosztizált gyerek számára, a korai fejlesztők például kontrasztos képeket mutogatnak, hogy a képen levő éles eltérések felhívják a gyerek figyelmét, ez által arra sarkallva az agyat, hogy tevékenykedjen, s így fejlődjön. Ha megnézzük a teremtett világot, azt láthatjuk, hogy ez is mennyivel tökéletesebben meg van alkotva, a legmodernebb neurológiai fejlesztésekhez képest is.

Mert erre mi lenne tökéletesebb, mint például az, amikor az anyuka a kisdedet lefekteti a fa alá, amíg gyomlálgat, s közben a gyerek nézi ahogy a lágy szellő mozgatja a fák lombjait, aminek háttere, maga a világos ég! Milyen tökéletes kontraszt ez egy kisgyermek agyacskájának a fejlődéséhez. Nincs az a neurológiai fejlesztés, mely ennek akárcsak a nyomába érhetne. Vagy, amikor a gyerek feltekint az égre, és lát egy, a szeme előtt elrepülő madárkát. Ezek mind azok az impulzusok, amelyek pont elegendőek a gyerek fejlődéséhez. Sem több, sem kevesebb, mint az Isten tökéletességével elrendelt tökéletes dózis!

Kedves szülők, akiknek egészséges gyereke született, és 3 éves korára figyelemzavaros, kommunikációképtelen, beszélni nem akaró gyereke lett, akit az orvostudomány, és neurológia, autistának bélyegzett meg, tudjátok, hogy nem véletlenül lett az! Így, és ez által kiált a teremtő hozzátok, hogy állj! A gyerekeink agyacskája nem arra volt teremtve, hogy felkeléstől, lefekvésig, a képernyőkön keresztül, a játszóházakon, és a telefonos játékokon át, egészen cirkuszig, és a számítógépes játékokig, rajzfilmekig, bombázzuk a gyerekünk agyát, hogy azt felforralva, működésképtelenné tegyük!

Mert bármennyire is nehéz ezt elfogadni, mi vagyunk a fő bűnösök. Nem leszek könyörületes, és kimondom! Gyerekgyilkosok vagyunk! Úgy test, mint lelki értelemben!

Szóval ez a mesterséges autizmus, nem más, mint a gyerek végső védekező mechanizmusa, amivel kikapcsolja a külvilágot. Melynek hatására, nem lesz szüksége a társadalomra, nem fog alkalmazkodni, és nem lehet többé őt irányítani. Mi mégis mindent megteszünk, hogy visszaintegráljuk a gyermeket abban a világba, melyből ily módon menekült a kicsinyke lélek.

És fáj a lelkem, amikor látom, hogy ezt még több impulzusbombával teszi a szülők. Még több képernyőt adnak a kezükbe, még több mesterséges fejlesztőeszközzel, amik ma már mind a képernyőn keresztül érhetőek el.

Szóval ezt üzente számomra a kisfiunk, amikor a cirkuszi előadás közepén, mintegy másfél óra múlva, kiakadt, és nem tudtuk lecsillapítani. Hisztis lett, toporzékolt, és mi beteg szülők hogy csillapítottuk le a gyermeket?! Úgy, hogy a fenevad képernyőjét nyomtuk a kezébe, hogy hátha felrobban az agya. És a képernyőkön való újabb káprázat láttán, tudtuk még másfél órát forralni az agyát, hogy mi nyugodtan nézhessük a cirkuszt!

Az impulzus sokkot, újabb impulzusdömpinggel akartuk hárítani! Csoda, hogy kiakadt az a gyermek?! Csoda, hogy hisztis volt?! Nem erre teremtette a JóIsten a gyermekeinket. De mi áltatjuk magunkat, hogy hasznos is tud lenni a TV, s milyen jó, mert tanít! Nem, kedves olvasók! Ez mind hazugság, és önámítás! Semmit nem tanulunk meg a TV képernyőin keresztül abból, ami az életet adja, s ami által rátalálhatnák a kirendelt útra! Mert az csakis Őáltala lehetséges.

Kedves autistát nevelő szülők, akiknek már autista a gyermeke: Nem tudok tanácsot adni. Csupán leírom azt, amit kapok. Akiknek még nem az és ezt a cikket elolvassák, és pici gyerekük van, vagy tervezik, ha jót akarnak gyermeküknek, óvják a fenevad képétől.