Isten kegyelméből semmihez nem értek!

Egy különös dolgot érthettem meg a Teremtőnk ingyen kegyelméből!

Egy tükröt állított elém Isten, melyben megláthattam, hogy tulajdonképpen semmihez nem értek! És mivel ezt a tükröt, nem az egón, hanem az Istentől kapott lélek által láthattam, nem szomorúság, kétségbeesettség, hanem nyugalom, és békesség követett!

Emlékszem, nem is olyan régen, amikor még a hazugságot láttam igazságnak, mert akkor még az egót hittem lelkemnek, zavart, hogyha valamit nem értettem, ha valamit, valaki jobban tudott nálam.

És észrevétlenül, az ego igazságnak álcázott csapdájába estem.

Úgy véltük, (a felségemmel együtt) hogy nagyobb a tudásunk, bölcsességünk annál, hogy csak annyira vigyük, amennyire vittük. Láttuk a körülettük levő, sokkal kevesebb tudással, tehetséggel, és készséggel rendelkező embereken, hogy sokkal többre viszik nálunk ebben a világban. És értetlenül álltunk ezen dolgok előtt.

Úgy véltük ez csakis azért lehet, mert mi jobbak vagyunk náluk, (akik e világban többre vitték) és az e világ szellemisége, őket segíti, míg a „rendes” embert nem engedi érvényesülni.

Akkor még nem tudtuk, hogy ez nem más, mint az ego csapdája, melyen keresztül, egy hazug utat hiszünk majd igaznak, így még többet téve azért, hogy ezen az úton maradjunk. Így kezdtük el építeni végül a saját Babilonunkat.

Közben elhittük a önellátás propagandáját, és elkezdtünk azokra az embertársainkra figyelni, és követni őket, akik az önellátást, egészséges életmódot prédikálták. És valamilyen szinten, elraktároztuk ez amolyan B tervnek, melyhez nyúlhatunk akkor, amikor ez a világ összeomlik.

(Tudjátok…, a fenevad, a sátán egyik fegyvere épp az, hogy nem rejti véka alá a sötét jövőt, így az ember hisz annak, aki a valóságot mondja, így mindenben követni fogja azt. MI is tágra nyílt szemekkel, és fülekkel hallgattuk azokat, akik ezekről beszéltek, és ezt művelték.)

És most picit írnék arról, hogy miért mondja Krisztus, hogy az igazaknak is nehéz bemenni a mennyeknek országába. Mert az igazak, akik láthatják, érezhetik az igazságot, de még nem tudják azt, követni fogják azokat, akik ezeket az érzéseket támasztják alá beszédeikkel.

Sokan érezzük azt, hogy a világ nem jó felé tart, és valamelyest azt is láthatjuk, hogy hol köt ki, ha nem vált irányt. És ha valaki beszédeivel, azt az érzést támasztja alá, ami bennünk volt, de még nem találkoztunk személyesen Istennel, még nem tudjuk, hogy ez az érzés tőle van, nem emberekre, hanem rá kell hallgatni, s még bizonytalanok vagyunk abban, hogy amit kaptunk, nem-e csak az agyunk szüleménye, áhítani fogjuk ezen előadók műsorait, és minden percben az ő előadásaikat fogjuk hallgatni. Így olyant is beveszünk, és követni fogunk, amit nem hallottunk, és nem kaptunk lélek által Istentől.

Na így szaladtunk mi is vakvágányra, de még ezt is fel tudta Isten használni értünk.

Amikor ezeket a tanokat hallgattunk, ezeket az embereket követtünk, mi is úgy szerettünk volna élni, mint ők. Elszakadni a világtól, egy erdőszéli kis tanyában, ahol az ember megtermeli magának a betevőt, ahol szinte semmit nem kell tenni a jóllétért, hisz a pár tyúkocska, ellát a mindennapi tojással, az tehénke a tejecskével, plusz amit termelnénk, az már több is lehetne, mint elég.

Ekkor jöttünk csak rá, hogy ebbe mi nem tudunk belevágni, mert úgy igazából sem az állattartáshoz, sem a mezőgazdasághoz nem értünk. Jómagam soha nem kellett például egy lovat befogjak a szekérbe. Azt sem tudom, hogy egy hámnak, melyik az eleje vagy háta. Nem tudok a lóval bánni, mert habár falun éltünk, értelmiségi család lévén, sosem volt lovunk, tehenünk. (apró állat volt, de azzal nem lehet földet művelni)

Az ego pedig ettől nyugtalanná, céltalanná, és szomorúvá, és bosszússá tett!

Tudni véltük a B tervet, ám „hülyék” nem lévén, azt is láthattuk, hogy ez nekünk nem menne olyan egyszerűen, mint azoknak az egyszerű falusi embereknek fog menni, akik ebben nőttek fel, és mai napig űzik ezeket.

És akkor most rátérnék a címre, és arra megértésre, és megnyugvásra, amit este kaphattam Isten kegyelméből, és az Ő szeretete által.

Mert Ő épp azáltal ment meg minket, hogy lélek által láthattuk, hogy valójában nem értünk semmihez.

Miért ekkora kegyelem ez?!

Először picit arról írnék, hogy miért nem kegyelem a tudás! És így talán azt is megérthetjük, hogy miért kegyelem, a nem tudás.

Akinek sok tudása van, abban bízik. Akinek semmilyen tudása nincs, az nem bízhat a tudásában, így nem bízhat önmagában.

Ezért nem kegyelem a tudás. Azzal az életszemlélettel, azzal a felfogással, amivel megfertőztettem,(valójában önmagam fertőztem meg) (Na erre jó az ego, semmi másra, hogy megfertőzze önmagát!) Ha meg lett volna a hozzávaló tudásom, soha nem térhettem volna meg, mert a tudásom táplálta volna a hamis Istenképemet, arra sarkallva, hogy ezekből a kincsekből gyűjtsek még, hogy még több tudásom legyen. És a még több tudás, még inkább eltávolított volna Istentől.

(És most arról, hogy miért kegyelem a nem tudás):

S így mivel nincs tudásom, nincs miben bíznom. A nem tudás révén, csak egyben bízhatok. Az élő Isten ingyen kegyelmében, amivel megajándékoz mindenkit, aki Ő benne és nem önmagában, nem a rendszerben bízik.

Én, aki, most úgy láthatom magam, mint aki nem ért semmihez, nem kellek a rendszernek, hisz minden, amihez érthetnék, amivel érvényesülni tudnék, a rendszerből való volna, a rendszer épülésére, s az én leépülésemre! Mert minden, amivel az e-világban érvényesülni lehet, az e-világ teremtménye. És nem Istené!

Most, hogy ezt megérthettem, már nem a saját erőmbe akarok bízni, mert megláthattam, hogy az legtöbb a kárhozatra elég! Hanem magában az élő Istenben, aki a belé vetett bizalmat, örök élettel jutalmazza!

Így végre tudom már, hogy kiben bízzak, kire bízzam az életem, és azt is tudhatom, hogy miért. Hogy hátha még nem késő számomra! De ezt már csak Isten tudja. Viszont azt is tudom, hogy ez nem rajta, hanem egyedül rajtam múlik. Mert én vagyok az, akinek fel van kínálva, hogy Barabást, vagy Krisztust kiáltson! Azaz a hazugságot, vagy az igazságot választva!