A főáramú médiában közöltek le egy hírt, melyet a feleségem olvasott fel nekem az imént. Hogy hol volt a cikk, nem tudom, mert, ahogy megértettem miről van szó, már ő sem tudta. Tulajdonképpen csak a címet olvasta el, és abban benne volt minden. A teljes terjedelmére már nem is volt szükség.
Viszont én egy picit utána olvastam ezen cikk írása előtt, és valóban…
Nemrégiben elkezdődött Magyarországon a tanárok egy részéről, meg az ebben a szellemiségben nevelkedő gyerekek, és szüleik részéről, egy fajta tüntetéshadjárat, provokáció. Ami odáig fajult, hogy azok a tanárok, melyek ezzel a szellemiséggel a legjobban megfertőztettek, elkezdtek sorozatosan felmondani, és otthagyni a tanári pályájukat. Aminek az lett a következménye, (közönségesen fogalmazva) hogy a fagyi visszanyalt, és a fent említett cikk címnek is ez a visszanyalás volt a címe:
Vissza kell fizetniük az ösztöndíjat, azoknak a tanároknak, akik otthagyták a pályát.
Vagy valami ilyesmi. (Nem idézet a fenti címsor, mert szó szerint már nem tudom idézni, ám a lényege ez volt.)
És bármennyire is hihetetlen, ez még egy ilyen bosszantó dolog is Isten kegyelméből történhet, hogy nyilvánvalóvá váljék az igazság!
Nézzük csak meg, hogy valójában mi történik, mi történt, és hogy ez a történés valójában minek a tükörképe! Mit tükröz vissza, mit láthatunk meg ezen keresztül, és mit láthatnak meg azok, akik ebben a helyzetben képesek lélek által, a lélek lencséjén keresztül látni a világot.
Ezek a tanárok, és egyetemisták, (merthogy az állami ösztöndíjat kapott diákokra is érvényes ez a törvény) annyira hűek voltak a rendszerhez, a rendszer, a fenevad elveihez, elméletihez és tudományaihoz, hogy önmagukat áldozták az oltárukon. Röviden fogalmazva, eladták, elajándékozták a lelküket a rendszernek.
Hogy ez egyértelmű legyen, Isten megengedte, hogy pénzt kapjanak tettükért, hogy fizetségük legyen itt a földön. Hogy nyilvánvalóvá váljék, hogy eladták valamijüket. Mert pénzt, ezt a földi kincset, nem adják ingyen. Cserébe adják mindig valamiért. És amikor nincs semmi kézzel fogható, és mégis pénzt kapunk, tudhatjuk, hogy azért is oda adtunk valamit. Valami fontosat! Valami sokkal értékesebbet, mint a pénzt. És ez esetben nem mást, mint a lelkünket! Saját magunkat adtuk el, adtuk oda a rendszernek. És ezt a rendszer meghálálja. Ösztöndíjat ad! Ösztönzi a diákot, hogy még jobban teljesítsen, még többet adjon önmagából.
Viszont, ha bármikor, valamikor később kiderül, hogy az illetőt már nem tudja használni a rendszer, visszakéri azt, amit adott! Ez elevenedik meg most a rakoncátlan tanárok tükrében, akiket a rendszer már nem tud tovább arra használni, amire neveltem oktatta.
És még ez is kegyelemből történik, mert ezek által, sok tanár rádöbbenhet arra, hogy kinek, minek szentelte eddigi életét! Mit adott ő el valójában, amikor a rendszertől kapta „ingyen” a fizetését.
Így jár, mert így kell járjon az, aki a mammont szolgálja, aki a hazugságot szolgálja az igazság helyett! Mindenkinek szabad akarata, hogy melyik rendszert akarja szolgálja!
Powered by RedCircle
Vélemény, hozzászólás?