Tévelygés

Tévelygés az igazság nevében

Kedves olvasók, ebben a bejegyzésben a saját történetemen keresztül szeretnék rávilágítani arra, hogy milyen könnyű úgy eltévedni, tévelyegni, hogy közben azt hisszük, az igazság útját járjuk.

A legtöbbünk (amúgy helyesen) úgy érzi, az élet több kell legyen annál, mintsem felkelünk, bemegyünk dolgozni, aztán hazaérve belezuhanunk a fotelbe éjjelbe nyúlóan TV-t nézni, majd másnap kezdődik elölről ugyan ez. És, hogy ezt az egyhangúságot megtörjük, néha elmegyünk egy-egy buliba szórakozóhelyre, és évente egyszer vak-ációzni (nyaralni), mert hát megérdemeljük. És ez a mókuskerék szüntelen forog alattunk, mígnem eljön a várva várt nyugdíjazás ideje, ahol a nagy sírig tartó, vak-áció vár ránk.

Én is így voltam ezzel, ezért elkezdtem keresni az igazságot és az életünknek értelmét. (Ami így utólag visszatekintve teljesen értelmetlen volt, hisz az igazság mindvégig nyilvánvalóan az orrunk előtt „hevert”)

Az első és legnagyobb tévedésem, tévelygésem ezen az úton az volt, amikor azt hittem, hogy majd egy embertársam fogja elhozni számomra a megváltást, és az igazságot.

Ez a tévedés automatikus, hisz mindvégig abba neveltek minket, hogy amire nem tudjuk a választ, azt tudja egy nálunk okosabb ember, egy tanár, egy vezető, egy professzor, így náluk van a kulcs, és a tudás. Ezért elkezdtem mindenféle professzorokat, tanokat, ősi hiteket, előadókat hallgatni, követni. Egyiket a másik után követve döbbentem rá, hogy egy pont után már nem tudom követni őket, mindeniküknél eljött az a pont, amivel már nem értettem egyet, amivel már nem tudtam azonosulni, így más „fehérköppenyeshez” mentem „útmutatásér” keresve azt az embert, akinél valóban ott van az igazság. És nem találtam. (Most már tudom, hogy azért nem találtam, mert nincs ilyen. Hogy ha még mindig embernél keresed az igazságot, akkor térj meg, fordulj vissza, mert rossz úton jársz)

Következő tévelygés az volt, amikor egy-egy tanban láttam az igazságot, ami ősidők óta ránk maradt és a gonosz szellemisége rejtve tartja ezeket előttünk.

Gondolom ezzel sem vagyok egyedül, és az olvasók nagy többsége magára ismer. Erre nagyon könnyen húznak mai napig is marketinget, hisz csak úgy kell tenni, mintha üldöznék az adott tant, és máris veszi mindenki mint a cukrot, hisz az, amit el akarnak hallgatni, csak igaz lehet, és azért akarják elhallgatni. És most, hogy erre fény derült és itt van egy karnyújtásnyira, ki ne akarná azt birtokolni, megszerezni…?!

A legalattomosabb tanok azok, amelyek a valódi igazságot saját „termékükként” mutatják be, így csapva be azokat, akiket a lélek próbál vezetni, és a helyes útra terelni. Ezek a tanok megcsillantanak egy kis fényt az igazságból elrejtve azt a tan sűrűjébe. Lélek által az ember érzi, hogy ez az igazságmorzsa valódi, így egyre beljebb és beljebb megy a sűrűben, egyre mélyebbre és mélyebbre ássa magát a tanban, hogy elérje a fényt, és eközben teljes mértékben eltéved! E képpen tévedtem el én is az ősi hitvilágunkkal kecsegtető tanok útvesztőjében, melyek végén ott sejlett a fény, amit csak oda vetítettek, hogy megtévesszék a keresőt! (fojt. köv….)